Volt már, hogy fél kettőkor indultunk délután meccsre, de akkor pólóban és rövidnadrágban mentünk, és melegünk volt. Most volt rajtunk már aláöltözet, dupla zokni, pulcsi alatt garbó, téli kabát, és bizony kicsit fáztunk. Mondjuk én még tudom azzal fokozni, hogy meccs közben egy takarón ülök, és még be is takarom a lábamat is vele. Voltunk már ennél sokkal hidegebb időben is meccsen, emlékezetesek azok a meccsek, ahol a mínusz tíz fokot is elértük, de azokról nem az az emlék maradt meg, hogy mennyire fáztunk. Ma délután párszor feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg ilyen hülye vagyok, hogy itt fagyoskodok és mérgelődök, mert már megint semmi nem úgy sikerül, ahogy kéne? De persze, eszembe sem jutna itthon maradni, mert mégiscsak ott a helyem. Természetesen ezt azok nem értik, akik nem szeretik a focit, akik nem vettek még részt olyan meccseken, amelyeknek pillanatai örökre bevésődtek. Volt, ami a szurkolás miatt, volt, ami a gólok miatt, volt, ami azért, mert olyan volt, amilyen. Voltak olyanok, amik a gyerekek miatt váltak emlékezetessé, látni az arcukat, a reakcióikat egy-egy esemény kapcsán.
Így aztán egészen biztos, hogy jövő héten csütörtökön este is ott fogok fagyoskodni, pedig már most biztos vagyok benne, hogy ki fogunk kapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése