2021. dec. 8.

Szerda

 Ma végre időben eszembe jutott, hogy felhívjam a háziorvost Roli harmadik oltása miatt. Ahogy ő mondta, pont jókor, mert épp ő is azon gondolkodik, hogy a saját 12 éves lányának mikor adja be a harmadik oltást, mert most már nekik is lehet. De bizony, jó volt a megérzésem is, mert szeptember óta, amikor erről beszêltünk, annyi minden változott, és annyi minden kiderült, hogy most már azt mondja, kell az a harmadik nekik is. Igaz, csak fél adag, annyi is elég lesz emlékeztetőnek. Holnap már mehetünk is, felírták. 

Tudom, hogy vannak, akiknek meredek a mi hozzáállásunk ehhez az oltás dologhoz, de fenntartás nélkül elhiszem az orvosunknak, amit erről mond. Nem a facebooknak, nem tévének. Neki, aki eddig bármivel kapcsolatban fordultunk hozzá, mindig alaposan és nagy szakértelemmel kezelt minden bajunkat. 

Ráadásul egyre több helyről érkeznek rémisztő hírek, Patrikkal egyidős fiatal fiú tüdőembóliàval, velünk egyidős életerős férfi ismerősön tegnap életmentő műtétet hajtottak végre, kollégánk édesapja lélegeztető gépen. A háromból ketten bízták az immunrendszerükben, és erre látszólag minden okuk megvolt, hiszen nem jártak orvoshoz, nem voltak betegesek. Csakhogy szerintem egyikünk sem tudja magáról, hogy milyen az immunrendszere, mert erre vonatkozóan soha nem végeznek vizsgálatokat. Szóval szerintem leginkább szerencse kérdése ez. És ha van bármi, ami esélyt ad arra, hogy legalább valami kis golyóálló mellény legyen rajtunk ebben az orosz rulett játékban, akkor azt a mellényt bizony fel kell venni. 

Voltam ma vért adni is. Munkaidőben, mert ma volt nálunk ilyen kihelyezett véradás. Mindig olyan hálásak érte, ami kicsit zavarba is szokott hozni. Ha tudnák, hogy hány évig vártam rá, hogy végre alkalmas legyek, és én amiatt, hogy adhatok sokkal hálásabb vagyok még náluk is. Ezért is használom ki az összes alkalmat, amit lehet, mert ki tudja, meddig lesz erre lehetőségem. 

A munka egy agyatlan borzalom ezekben a hetekben. Nálunk nyoma sincs az adventi lassulásnak, hacsak azt nem tekintjük nyomnak, hogy feldíszítettek minden irodát. Így most legalább karácsonyi díszletben őrülünk meg. A főnököm kedvenc mondása, hogy "az idei év kemény volt, és nehéz, de jövőre még nehezebb lesz" Nem motiváló, de legalább reálisan őszinte. Pedig nem nagyon van ezt már hova fokozni, minden és mindenki csúcsra van járatva már. De valószínűleg neki lesz igaza, és ki fog derülni, hogy a nagy többség mindig talál valamit, amitől tovább tudja csinálni. 


5 megjegyzés:

  1. 3 oltás felvétele után most itthon karanténban, Covidosként. Mindhárom oltás Pfizer, nov 8-án vettem fel a 3.-at. Alig 3 hét után már el is kaptam.
    Mégis azt gondolom, hogy kell az oltás. Nálunk a férjem is 3x oltott, Adrika is, Andor nov 26-án lett 18 éves és őt hétvégén küldtük volna a 3.-ra, csak vártuk, hogy túl legyen a nyelvvizsgán. Közben meg rólam kiderült h pozitív vagyunk, szóval most várunk. Áron 13.5, őt még talán nem lehet 3x oltani. De várunk is vele, mert neki most van elég kötelező oltása is ebben a tanévben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem nagyon enyhe tünetekkel megúszod. Azt hiszem egyébként, hogy az igazi teljes "védelem" így alakul ki, hogy a betegséggel is találkozunk, de jobb ez így, hogy már nem védtelenül.

      Törlés
    2. Nem is gondoltam Covidra, annyira enyhe tünetek voltak. Abban biztos vagyok, hogy segített az oltás.
      Egyébként előbb-utóbb szerintem mindenki megfertőződik.

      Törlés
  2. Én is pont tegnap szembesültem azzal, hogy jövőre mennyire nehéz lesz a kórháznak beszerezni a működéshez az anyagokat. Idén se volt egyszerű, de jövőre még rosszabb lesz. Ezért most decemberben annyi árut rendeltem, hogy lehet majd ott fogok állni a szőnyeg szélén, de nem mertem kockáztatni, hogy járvány idején ne legyenek alapvető dolgok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is 8gy csináltam volna. Rosszabb lenne azért állni a szőnyeg szélén, mert nincsenek szükséges dolgok.

      Törlés