Ovis anyák napja

Roland fiam már egész héten lázban égett, vagyis szerdától egyfolytában. Tegnap még azt is közölte, hogy nehogy dolgozni menjek, mert itt kell lennem, úgyhogy kérjek egy szabadság-napot, hogy még véletlenül se maradjak le. Szabadság-napot nem kellett kérnem, mert délelőtt dolgoztam, az meg aztán teljesen evidens, hogy megyek.
Kicsit szomorúan mentem, mert az utolsó ilyen alkalom az ovis létben, de igyekeztem ezen gyorsan túllépni. Roland nagyon boldogan rohant elém, és már indult is átöltözni az ünneplősbe. Most először hallottam tőle, hogy nagyon izgul. Szinte belesápadt az izgalomba, ami vele aztán még sosem fordult elő, majdnem én is izgultam miatta. De aztán mondtam, akkor üljön oda a többiek mellé, és el fog múlni.
A műsor megható és szeretettel teli volt. Annyira szeretem ezeket az óvó néniket (illik, nem illik, de azért A. óvó nénit sokkal jobban), ez a mostani műsor is tökéletesen tükrözte azt a szeretetet, amit ők éreznek a gyerekeink iránt, és rajtuk keresztül irántunk. Minden percben látszott, hogy ezek a gyerekek tökéletesen tudják, mit miért mondanak, és énekelnek. Minden vers közben keresték az anyukáik szemét, nekik akarták mondani. Kedvesek és ügyesek voltak, természetesen ezt sem bírtam ki sírás nélkül. Hogy is lehetne kibírni, amikor olyanokat mondanak,hogy

"Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
- bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál -
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged" (Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek)

Annyit tudnék ömlengeni az érzésekről, amik egy-egy ilyen alkalommal hömpölyögnek bennem, hogy még holnap reggel is itt ülnék, és addigra vörösre bömbölném a szemeimet írás közben. :) De nem teszem ezt. Úgyis pontosan tudjátok, mire gondolok.
Hasonló szép élményeket kívánok mindenkinek, akár oviban, akár iskolában, vagy épp "csak" otthon.