A hét gondolata VIII.

Ezen a héten is jó témát talált ki Altair. Gondolom jobbnál jobb bejegyzések születnek majd róla. (a képre kattintva igen hamar elérhetővé válik az összes... ezt csak úgy mondom)

Van valamilyen időmenedzsment trükk a tarsolyotokban?

Először is, beszéljük meg, mi is az a menedzsment. Egy vagy több személy által végzett folyamat, mely mások tevékenységének koordinálására, a különböző erőforrások tervezésére, szervezésére, irányítására és összehangolására irányul a szervezet céljainak sikeres és hatékony elérése érdekében. Most, hogy már tudjuk, és a definíció alapján mindenféle kép megjelent mindenkinek a lelki szemei előtt, elmesélem van e nekem ilyen.
Rövid és tömör leszek. Nincs. :D Legalábbis tudatosan nem menedzselek itthon sem emberi erőforrásokat (ez úgyis olyan menő szóösszetétel mostanában, kellett használnom), sem másféléket. Úgy semmiképp nem, hogy lennének erre kidolgozott stratégiák, esetleg táblázatok, ami alapján működünk. Néha felbukkan ilyen-olyan lista, vagy cetli, de ennek nem trükközés az oka, hanem szimplán csak a feledékenységem.
Na de azért ha nagyon gondolkodom, akkor elő tudok bányászni egy-két dolgot erről. Ha nincs épp a hátamon Lusta Lujza, akkor elég hatékony vagyok. Ha ő rajtam ül, akkor semmire nem vagyok alkalmas, egy vacsora utáni asztalról elpakolás is két órát vesz igénybe. De optimális esetben elzavarom őt hamar. A trükkök pedig... hétköznapokon programozva mosok. Ez napsütéses időben nem annyira érdekes, mint télvíz idején. Akkor komoly jelentősége van annak, hogy mire felkelünk, addigra az első adag már lejár, és így akkor a második adag is épp úgy ér véget, hogy még munkába indulás előtt van időm kiteregetni. A megszáradt ruhát sosem hajtogatom a kosárba, mert akkor még három nap múlva is ott van, ha pedig csak simán lerakom a kanapéra, vagy akárhova, akkor tíz-tizenöt perc múlva már minden a helyén van. Ebből következik, hogy már nem vasalok. Régen mindent, az alsónadrágokat is, és még szerettem is. Aztán ahogy nőtt a létszám, úgy lett a vasalás ideje mindig hosszabb, ráadásul a fiúk ekcémája is a vasalt alsónemű ellenére is akkor lángolt fel, amikor neki kedve tartotta, így aztán egy huszárvágással úgy döntöttem, csak azt vasalom, amit muszáj.
Egyébként pedig tervező-végzettséggel is rendelkezem, és vannak bennem hajlamok is erre a tevékenységre, így általában megtervezem, hogy (amikor olyan napom van) mi után mi fog következni. Be tudom lőni magamnak nagyjából, hogy mi mennyi időt vesz igénybe, így aztán ha minden klappol, akkor rövid idő alatt is sok mindent el tudok végezni. Főzés közben rendszeresen teregetek így, vagy akár a vásárlási útvonalat is képes vagyok úgy megtervezni, hogy a lehető legkevesebb időráfordítással szerezzek be mindent. Ha bevásárlólistát kell írnom, akkor azt polcterv szerint írom, tehát pontosan úgy szerepel a listán, ahogy haladok az üzletben. Ez is egy jó kis időmegtakarítás. :)
Azt azért így a bejegyzés végén elárulom, hogy időt leginkább arra szeretek lopni, hogy pihenjek, nem pedig arra, hogy valamit csináljak. Így szoktam rá arra is például, hogy kintről befelé haladjak a felmosással, mert amíg felszárad a kő, addig leülhetek és azt csinálok, amihez épp kedvem van.
Amivel pedig semmiképp nem tudok trükközni, az az alvásidőm. Továbbra is képtelen vagyok korán kelni, már csütörtökön is belehalok az ébresztőbe, a szombati kilencig alvás pedig egyenesen olyan, mint valami megváltás. Mikor felébredek, akkor persze már sajnálom, hogy eddig aludtam, mert ennyi idő alatt mennyi mindent lehetett volna csinálni. Erre az a trükk, hogy nagyon gyorsan felpörgetem magam, és bepótolom az elvesztegetett időt.
Hát ilyenek. Semmi komoly.