Napelem

Úgy volt jó, ahogy volt ez a négy nap. Vagyis négy és fél, ha azt is beleszámítjuk, hogy már péntek délután is itthon voltam, mert egykor végeztem. A világon semmi nem volt, amiért menni kellett volna valahova, sehova nem kellett sietni, úgyhogy szépen belelazultunk a semmibe, és élveztük az itthonlétet. Na jó, ha tök őszinte vagyok, akkor bevallom, hogy vagy kétszer-háromszor rámtört a "mehetnék",  és olyankor puffogtam egy sort azon, hogy "bezzeg mindig mindenki megy valahova, csak mi nem", de azért nem volt semmi bajom az itthonléttel sem. Ágyneműt mostam, szőnyegeket mostam, főztünk, grilleztünk, kutyákat fürdettünk, virágot ültettünk, mindig volt valami, amivel elfoglaltuk magunkat. De a legjobb az volt tényleg, hogy együtt voltunk. :)
Már-már nyálas időnként, hogy mennyire szeretjük egymást, tudom én... de mivel volt idő, mikor messze voltunk ettől az összhangtól, ez a mostani tökéletesen egyhullámhossz annyira jó, hogy lubickolok benne.
Az is biztos, hogy napelemmel működöm, mert jelentem, eltelt úgy egy hét, hogy nem fájt a fejem. :) Pedig még a szél is fújt. Szóval, a napelem a kulcs, azt hiszem.

A hétvége igazi ünnepnappal zárult. De nálunk nem a munka ünnepe miatt lett épp piros betűs nap. Roland végre két keréken is tud közlekedni. Nagy szó ez. Ő az a gyerekünk, aki kitámasztó kerékkel nemigen bringázott, mert utálta, hogy csak úgy megy, inkább nem is ment vele. A kétkerekű pedig olyan volt, amire nagyon vágyott, de nagyon félt tőle. Hát ma pedig tettünk egy próbát. Vagyis azt hittük, próba lesz. De biciklire termett a gyermek. :) Egyetlen fékezési probléma akadt csak, rögtön az elején, de hamar belejött. Nagyon büszkék vagyunk rá. :)