... ami egy jó nap, mert nem dolgozunk holnap. :) Kicsit még rohanós, kapkodós péntek volt, délelőtt dolgoztam, délután meg feldolgoztam az ezzel kapcsolatos összes élményemet. Volt mit, azt mondhatom, ez a hét is bővelkedett mindenfélében. A hétfői csereszabadnapom már ment is a levesbe, pedig tegnap ledolgoztam... Pedig reggel még az éltetett, hogy három nap lesz a hétvége. Hát nem. De hátha majd a következő hét vége másképp alakul, mondjuk már pénteken indul a hétvége. Na jó, nem élem bele magam, majd egyszer összejön. Vagy nem.
Még ma is jó sokat időztem gondolatban annál az ismeretlen kislánynál, akiről mára már kiderült, hogy nem is akármilyen felbőszült oroszlán az övé. :( Felnőttként is nagyon nehéz ez az oroszlánszelídítési hadművelet, el sem tudom képzelni, ez a kicsi lányka hogy fog boldogulni vele. Ámbár meglephet... és kiderülhet, hogy neki jobban megy ez majd, mint nekem. Kívánom, hogy így legyen. Olyan szívesen segítenék neki, ha tudnék. De nem tudok, csak azzal, hogy gondolok rá, ha ez egyáltalán ér valamit. Minden együttérzésem az övé, nagyon kemény sorsot mértek ki neki. :(
Igazából már azt hiszem, ennyi elég is, mert annyi minden munkálkodik bennem, amiről nem tudok írni, hogy kissé frusztrál. Nem azért nem írok, mert nem akarok, ó, nagyon-nagyon szeretném az összes gondolatomat világgá kürtölni, de nem tehetem, mert annyira szorosan kapcsolódik valakihez, hogy nem lenne etikus vele szemben. Így csak magamban írom ezeket a sorokat. Lezárásnak jó. Végül pedig, amikor majd már nem lesz semmi etikátlan abban, ha mégis írnék erről, már nem lesz igazi apropója. Ez valószínűleg így van ám jól, csak kicsit megvisel, hogy ez esetben nem lehetek annyira őszinte, mint amilyen szeretnék lenni. :)
Lényeg a lényeg, péntek van. :) És ez öröm. :) A többi meg nem számít, és kész.
előző kérdésedre válaszolva.igen, a lányaim is tudnak jelelni, de inkább beszélgetni szoktunk, ezért van nálunk mindig ordítás az asztalnál, hogy én is értsem. de néha azért jelelnek.úgy sajnálom azt a szegény picilányt, hogy ilyen hamar meg kell tudnia, az élet nem mindig heppiszánsájn.remélem, lesz némi sikere.
VálaszTörlésKedves Dius!Eddig zugolvasód voltam de már szeretném a saját bloglistámra kitenni a blogod,hogy lássam ha írsz:)Persze ha nincs ellene kifogásod?
VálaszTörlésMinden jót kívánok Neked és a fiúknak!
Jennelle, azért muris lehet egy ilyen asztali beszélgetés nálatok. :) (Remélem érted, és nem sértelek meg vele) Én is nagyon drukkolok a kis Evelinnek, hogy hamar találjanak neki egy jó gyógyszert, hogy rohammentes legyen, és aztán meg jól nője majd ki, amilyen hamar csak lehet.:)
VálaszTörlésKedves Kata! Nagyon köszönöm, hogy előbukkantál a zugodból. :) Semmi kifogásom nincs ellene, hogy kitedd a blogot a bloglistádra, én is viszonzom ezt máris. :) Hasonló jókat kívánok Neked és a családodnak is, ahogy bekukkantottam hozzátok, úgy látom, szeptemberben egy cipőben járunk majd. :)Szeretettel várlak vissza. :)