A hét gondolata VII.

Az a szerencse, hogy van ez a hagyományos szombati bejegyzés, mert különben most egy csúnya káromkodósat írnék, amit csak és kizárólag a fogfájásom tenne olyanná.

De helyette arról fogok elmélkedni, ami a hét témája:
Mi a legutáltabb házimunka, aminek már a gondolatára is elmegy az életkedvetek?

Van egy pár versenyző, és kellett is egy képzeletbeli dobogót rajzolnom, ahova elhelyeztem őket. Mondjuk már az a kérdés elolvasásakor azonnal megjelent lelki szemeim előtt valami, úgyhogy kár is volt ezzel a dobogóval energiát pazarolnom, mert persze, hogy azt raktam az első helyre.
Hogy mi ez? A szezononkénti ruhaválogatás, szekrénypakolás. Azt annyira utálom, hogy most konkrétan harmadik hete húzom-halasztom, mindig találok valami kifogást, amiért épp nem csinálom. Egyszerűen utálom, hogy ki kell pakolni az összes ruhát a szekrényből, megnézni, hogy jó e még arra, akinek a szekrényéből kikerült, ha jó, akkor alkalmas e még arra, hogy fel is vegye. Ha minden stimmel, akkor megy a "jó még" kupacba. Ez mellett van egy kupac, amit "kinőtte, de valakinek továbbajándékozható", és van még a "kidobni" kupac. Mindez háromszor, ha csak a fiúk ruháit nézem. És van nekik egy csomó. Aztán ugyanez van azokkal a ruhákkal, amiket eddig szekrényen kívül tároltunk, mert azok pedig zsákból kiborítva, méret szerint csoportosítva, és aztán megfelelő helyre bepakolva. Egy lélekrabló őrület az egész. Nem is véletlenül nem csináltam még meg az idén. Nem átallottam a zsákokból előszedni a rövidnadrágokat, amiket már hordanak. Úgy terveztem amúgy, hogy ma megcsinálom. De aztán ezzel a hülye fogfájással ébredtem, meg zöldségeshez, virágoshoz kellett mennem, ebéd után meg más dolog akadt, rögtön az ezüstérmes utált házimunka, a teregetés. Szóval, egy napon nem csinálok kétféle utált dolgot, a teregetést meg muszáj volt. A bronzérmes a fritu elmosogatása. Ami csak azért bronz, mert nem kell túlságosan sűrűn, és néha meg is szánnak, és megcsinálják helyettem. :)

Ha meg majd végre mégis túl leszek ezen a ruhaválogatáson-szekrénypakoláson, azzal fogom jutalmazni magam, hogy örülök neki, hogy rend van minden szekrényben, de valószínű, hogy az örömködéshez keresek majd valami csokit. :)

De egyébként arról álmodoztam például ma, amíg még csak lottónk volt, megjátszott számokkal, de lottóhúzás nem, hogy ha megnyerem az ötöst, akkor az ilyet úgy fogom megoldani, hogy lesz egy külön gardrób télre, meg egy külön gardrób nyárra. És pakolásszon a fene ennyit. Csak majd azt kell megszokni, mikor hova kell menni. De nem jött össze a sompolygás, mert csak egyetlen árva számot sikerült eltalálnunk, azzal meg ugye jelen esetben semmire nem megyünk. Marad a válogatás-zsákolás. Valamikor... :)