Ez egy igazi őrült hét... és jó lesz, nagyon jó lesz, amikor végre hétvége lesz. És kivételesen nem is annyira a pénteket várom, mint a szombat délutánt, mert majd addigra már elvben nem lesz semmi dolgunk.
Rolinak van a legfeszítettebb programja a héten, ovis létére. Hétfőn úszás, nyílt nap volt, de sajnos addigra nekem randim volt az eeg-vel, így már nem tudtam visszacsinálni. Tegnap gyerek nap volt az oviban (jó korán, de ez van), ugrálóvárral, miegymással, úgyhogy jól elfáradt, és jól elharapta a száját ugrálás közben (de mára kutya baja). Ma kirándulni mentek Tatára, dacára a szélnek egy egész műszakot lehúztak.. fél ötkor ért velük haza a busz. Nagyon jól érezte magát, csak valami fekete, puha szőrű kutyus után busongott, amiért Ő nem jöhetett velük. Holnap Halász Judit koncertre mennek az ovival (itt lesz helyben), pénteken sport nap. Szombaton reggel úszóversenyre megy, életében először, de szóltak, hogy vigyem már el, mert nagyon ügyes. Az úszóverseny után pedig szülinapi buliba megy.
Csak kapkodom a fejem, és tök örülök neki, hogy képes voltam mindezt fejben tartani, mindent időben befizetni, stb.
Erikéknél mégis lesz anyák napja az iskolában. Azok után, hogy anyák napja előtti pénteken hazaüzenték, hogy nem lesz, mert röhögtek a próbán. Igazából bele is nyugodtam, a gyereket eszembe nem jutott leszidni érte, mondtam oké, nem lesz, nem lesz. Viccesen megkérdeztem, hogy azért itthon megtarthatjuk, ugye? Erre ma be van írva, hogy pénteken fél ötkor anyák napja. És kell kettő darab fénykép róla, meg kettő darab ajándéktasak. Ez nem volt beírva, ezt ő mondta el. A fotó méretéről fogalma sincs, de azt hiszi, olyan kocka alakú kell (igazolványkép?). Az ajándéktasak mérete szintén rejtély, abban maradtunk, hogy "nem kell túl nagy". Igazolványképet találtam, nagy nehezen, ajándéktasak jelen pillanatban még nem áll rendelkezésre, de szent esküt tettem rá, hogy holnap beszerzem, és pénteken ott lesz.
Persze holnap egész nap dolgozom, és zárás után egyenesen robogok az oviba a ballagási megbeszélésre. Holnapután délutános leszek, munkából egyenesen anyák napi ünnepségre megyek.
A hét végénél pedig csak az év végét várom jobban. Egy hónap még, és több éves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy az őrület csak egyre fokozódik... mert mindenki most fog majd dolgozatot iratni, feleltetni, Patriknak három vizsgája lesz az idén (történelem, ének, és művészettörténet), plusz kompetencia felmérés.
Év végéig meg még egy erdei iskola is van Eriknek, amiről még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy jól teszem e, ha minden ösztönös ellenérzésemet legyőzve elengedem, vagy hallgassak az ösztöneimre, és tartsam itthon, vállalva, hogy ő is haragudni fog rám (kb. egy napig), meg még ki is marad valamiből. Nem tudom...
És várhatóan a jövő héten megtudjuk, hogy Roland fiunk melyik osztályba fog járni. Arról sem győztem még meg magam, hogy jó lesz, ahogy a sors akarja, mert Eriknél sem jött ez be.
Azért nagy szerencse, hogy a kutyák nem járnak kutyaiskolába.. tuti, hogy most ott is vizsgaidőszak lenne, vagy ilyesmi. :D
Ja, és csatlakozom az összes fázós blogtársamhoz. Én is kérem vissza a nyarat. Reggeltől, ha lehet.
Azt hiszem, nagyon egy rugóra jár az agyunk, pont tegnap raktam ki vakációvárós vonalzót, és szintén van az agyamban egy ilyen blogtéma, de szerintem valami másnak a végére odacsapom egy mondatban :)
VálaszTörlésEz a hetetek nagyon durva, mikor veszel levegőt...?
Én hasznosnak gondolom ezeket az erdei iskolákat. Menj el te is. vagy nálatok nem kérnek pár szülőt segítségnek?
VálaszTörlésJaj, én is azt mantráztam áprilisban, hogy csak a májuson legyünk túl...
VálaszTörlésPuszi és hajrá Roli!!!
Timi, gondolom jó sok anyuka csatlakozik még hozzánk az ilyen gondolatokkal. :)
VálaszTörlésLevegőt? Munkaidőben, mától kizárólag tátott szájjal, mert jól megfáztam.
MJ, hasznos-hasznos, ám Erik osztályában olyan gondok vannak, ami miatt több vele a mérgelődés, mint ami a haszna lesz. Nem kérnek szülői segítséget, csak és kizárólag a táskák szállításában. Mondjuk amúgy sem engednének el szabadságra, úgyhogy talán jobb is ez így.
Szilvi, igen,emlékszem arra a bejegyzésedre. Mindjárt túl is leszünk rajta. :)))