Vagy akár, mint PomPom, aki egy közeli fán billegett fel és le, és fel és le, amikor meglátta Picúrt. Na, ilyen volt a mai napom. Fel és le. Vagy inkább le, és le és le, aztán kicsit fel, és újra le. Meglátni senkit sem láttam meg ugyan, úgyhogy én csak billegek azóta is, mert Picúr nem jött.
Annyiszor írtam már és annyiszor nyavalyogtam már a különböző frontok miatt, hogy most már nem is teszem ezt. Egyrészt mert örökké csak ismétlem magam, másrészt meg úgyis mindegy. Megvisel az egyik, túlesek rajta, aztán úgyis jön a következő.
Roppant kedvetlen és lehangolt vagyok ma, úgyhogy jobban teszem, ha nem írok semmit. Még a végén kikívánkozna belőlem valami olyan, amit később megbánnék.
Ami biztos: nagyon szeretnék szabadságra menni. Legalább egy hétre. Amikor nem is akarnék lábat lógatni... tök hétköznapi dolgokra vágynék, úgymint nyugodtan takarítani, nem sietni sehova. Álom-álom.
Most meg inkább megyek a közeli fára, és billegek tovább... fel és le, és fel és le. Hátha megérkezik Picúr.
Itt a hosszú hétvége......hátha akkor jobb kedved lesz. Talán már holnap?
VálaszTörlésCsak remélni tudom, hogy ma már jobb volt. Nálunk a beígért 9 mm eső helyett egész nap fantasztikusan sütött a nap.
VálaszTörlésHa nem vagyok indiszkrét, jobban bírod már az új gyógyszert?
És igaza volt Szityának korábban, nagyon élvezem a mostani írásaidat!!! Kitartás!
Jobb volt már ma is, Poppy. :) A hosszú hétvége pedig igazán jókor jön. :
VálaszTörlésDominika, nálunk esett is rendesen. (mondjuk napsütés is volt)
Nem vagy indiszkrét, igen, elég jól hozzászoktam. A gyógyszer nem új, csak az adagolás változott. :) Annyira már nem üt ki, mint eleinte, úgyhogy remélhetőleg lassan eljutok oda is, hogy mintha nem is szedném. :)
Köszi az írásaimmal kapcsolatos kedves szavaidat. :)