Végre

...itt a nyár, és meleg az idő... Ez ma tényleg így volt. Nem viccelek, 30(!) fokot mutatott a hőmérő.. és nem a tűző napon. De jó is lenne, ha ez így maradna. :-) Mondjuk úgy novemberig, aztán lenne egy december, mikor hideg lenne, és esne a hó, és utána kezdődne elölről a meleg és a napsütés. Ja, kérem, hogy az nem lenne jó a vetésnek, meg a többinek? Mondanám, hogy kit érdekel... úgyis mindenből importot kapunk, mert a magyar gyümölcsöt meg exportálják. Hülyeség, de ez van.
Na, mindegy, nem is ide akartam kilyukadni a melegről, hanem oda, hogy már megint mostam mániákusan, tele mind az öt szárítókötelet, és annyira jó volt este behajtogatni (na, csak a kosárba ám) a friss illatú ruhákat... komolyan, a babaszag után rögtön ez a ruhaszag következik a jó illatok sorában. És dobogós még a friss kenyér. :-)
Amúgy, hogy ne legyek teljesen optimista, isssteni éjszakánk volt. Na, mielőtt felcsillanna a szemetek, hogy most majd valami pikáns és részletes hálószobatitkokról lesz szó, el kell hogy keserítsek mindenkit. Mert nem. Az egész úgy kezdődött, hogy hajnali négykor egy magából kikelve ébresztgető férjjel találtam szembe magam. Aki bizony nagyon álmos volt, (akárcsak én), nagyon morcos, és nagyon undorodva fogta a kezében legkisebb gyerekem piros, "VillámMcQueen"-es alsóját, amiben bizony volt valami, ami utojára csak a pelusban. (na meg egyszer kétszer a szobatisztaság felé vezető rögös úton is) Hááát, nem mondom, hogy nem egy hatékony ébresztő az ember lányának hajnali négykor kimosni az érintett bűzlő alsóneműt, (megmentve ezzel apuka azonnali kukába helyezési ötletétől a gatyát, magamat pedig a gatya után ordító gyerekem fülsértő hangjától), mert tulajdonképpen tényleg két másodperc alatt éber voltam. Aztán még mindez nem is volt elég, mert a gyermekem alváza is mosásra szorult, így aztán úgy esett, hogy "intimzuhannyal" indult a nap. De gyerek jófej lévén, utána rögtön visszaaludt. Anya is jófej, mert ő is. Pont egy órát.. amikor újfent futottunk a wc-re, szerencsére ezúttal odaértünk időben, és megmenekültem a mosástól. Még reggel 9-ig megismételtük úgy óránként a dolgot, mígnem akkor ugye már kellőképpen reggel volt, a fent nevezett gyermek úgy döntött, hogy akkor részéről ennyi lett volna. Ami tök jó, és örülök neki, meg minden.. de hogy miért kellett mindezt pont éjjel? Nem lehetett volna mondjuk reggel 9-től akár este 9-is játszani ugyanezt teljesen beszámítható állapotban? Majd legközelebb azért ezt az opciót mindenképpen a gyerek figyelmébe ajánlom. (hátha nem tudja)
Szóval ilyen előzmények után még szerencse, hogy már ébredés után sütött a nap. Ellenkező esetben szerintem a mai nap biztos, hogy elmarad. De hiába sütött, mert a szokásos menetrendszerinti fejfájás ma is megérkezett, nem is múlt el semmiféle fájdalomcsillapító és koffeinadagoló módszer ellenére sem. Pedig mindkettőt elég szorgosan adagoltam... Mire kitaláltam, mit együnk, és eljutottam a boltig, hogy be is szerezzek hozzá mindent azért már be volt ágyazva, kivéve az az ágy, ahol még a férjem pihente az éjszakai megpróbáltatásokat, és már ment a mosógép. Azon, hogy természetesen húst nem kaptam, már csak épphogy ment fel a vérnyomásom, mert célbavettem a harmadik üzletet is, persze több kilométerre tőlünk (az első kettő a szomszédban van, egy balra, egy jobbra). És minden kapkodás után sínre került minden.. és hihetetlen módon teljesen emberi időben ebédelhettünk. Azért hoztam a formámat, mert sikerült a tésztát megint túlfőznöm (utólag megint tudom már, hogy mi volt a baj... már megint rajta felejtettem a fedőt a leszűrt tésztán). Nem tudom, mi az oka, de újabban, mindig, minden alkalommal elkövetem ezt a bakit, pedig régebben sosem. Mindegy.. az eredménye az volt, hogy kettőkor nekiállhattam valami "normális" kaját is csinálni, ami nálunk tökéletesen egyenlő azzal, hogy hús hússal. És az egésznek az lett a vége, hogy gyakorlatilag egész nap pörögtem, mint a búgócsiga, mert amikor épp nem mosógépet szedtem ki, vagy nem teregettem, vagy nem mosogattam, vagy nem kaját gyártottam, akkor rollert kerestem elő, vagy épp sebes kezet/lábat pusziltam (az elharapott nyelvet valahogy nem akaródzott :-D), vagy azt magyaráztam, hogy is kell úgy közlekedni a biciklivel, hogy meg is tudjon állni, ha valami, vagy jelen esetben valaki elé lép. Lehetne az előadás címe Erik ismerkedése a fékkel, avagy mondd csak, anya, úgy is megyek, mint az őrült... Mert figyelt ő teljes három percig, míg tök higgadtan előadtam neki a mondandómat, aztán úgy tekert el mellettem, hogy lobogott a hajam a menetszéltől... szóval, ennyit erről.
Mindent összevetve azért jó kis nap volt ez, mert olyan jó idő volt. De úúúúgy elfáradtam, hogy így ülve már nehezemre esik majd az ágyamig is elvonszolni magam. Pedig mennyi dolgom lenne még...
És majd a tegnapi iskolabemutatásról is írok, meg arról, hogy újra meglátogatott minket Fogtündér is. Meg értesítésről az iskolavédőnőtől. Meg érdekes telefonról (nem nekem), meg asszem másról nem.. Majd szép sorban, csak előbb alszom... zZz zZz