Nálunk valamiért ez mindenkinek keresztje. Mármint a fogaink. Annak még nem jártam utána, hogy mit jelenthet a dolog.. pedig biztos van valami, amit az ezoterikával foglalkozók tudnának rá mondani.
Nekünk is rossz fogaink vannak. Nekem is, a páromnak is. Kettőnk közül én vagyok a "szerencsésebb", mert nálam, ami látszik, az azért még elfogadható. Szépnek azért nem nevezném, bár nem áll szabálytalanul, vagy ilyenek. Viszont hátrébb már nemigen van olyan, ami ha még ott van a helyén, akkor ne lenne benne tömés. Pedig én még a dentocar tabletta nemzedékéhez tartozom (annak idején ugye az oviban adagolták a kis gyógyszerkét). A párom már kevésbé szerencsés, hiába volt annak idején a csodaszámba menő Blendi fogkrém, meg a propaganda-matricák a hűtőre ragasztgatva: "Mekk Elek az ezermester, elrendelte, naponta egyszer, mossál fogat Elmex-szel". :-D Szóval, hiába minden, ha egyszer olyan fogazatot sikerült örökölnie, ahol a zománc alatt bizony nemigen volt semmi. És ha a zománc lepattant, annak a fognak "lőttek". Így lett neki már Patrik születése évében a felső fogsora csináltatva.
Ezek után csak elkeserítő volt, nem pedig meglepő, mikor elsőszülöttünk első fogai 10 hónaposan végre előbukkantak (addigra kb. esküdni mertünk volna rá, hogy neki nem is lesz) zománc nélkül. Sokáig keresgéltünk valakit, aki segítene. Volt részünk mindenféle megalázó beszólásban (minek zabáltatok össze mindenféle sz@rt vele), csak épp megoldást nem nyújtott senki. De aztán sikerült, és eleinte heti kétszer, később hetente egyszer hordtuk Pákozdra ecsetelésre egy nagyon aranyos doktornénihez. A kezelés sikeres volt, a zománc felépült, de sosem lettek szép kis hófehér tejfogai. Pedig mosta minimum kétszer minden nap (elmex-szel), és ugyan evett csokit is, chipset is, de rágta a répát is, az almát is, tehát azt gondolom, nem rajta múlott. Meg nem is rajtunk. Reménykedtünk azért, hogy majd a maradó fogai már szépek lesznek. Háááát... sokkal kevésbé csúnyák, mint a tejfogak voltak, de mégsem az igazi. Fogmosás után még szép, nem lepedékes, de amint eszik, vége... tehát vagy folyton sikáltatjuk, vagy nemtudom. Ráadásul ugye itt a műfog. Amivel csak a baj van. Mert megvan, végülis esztétikailag tényleg a legszebb megoldás volt, amit választottunk, de már kétszer ragasztattuk vissza. És minden ilyen pénzbe kerül (jó, most a nyuszi ajándéka volt a doktornénitől), idegeskedés, és még az hagyján, hogy én majd agyvérzést kapok tehetetlenségemben, de a gyerek mindannyiszor kétségbe esik miatta. Már nem focizik, hogy nehogy... már sokmindent nem csinál, hogy nehogy... és abba inkább bele sem gondolok, hogy ez még 8 évig húzódik, amikor majd kezdődik elölről, mert akkor kaphat majd igazi műfogat (igaz, azt már majd nem kell ragasztgatni). És ha mindez nem lenne elég neki, van egy csomó tejfoggyökér, ami nem szívódott fel, és ki kéne húzni, mert akadályozza a maradó fogait, van már gyökérkezelt foga, és vannak tömésre váró tejfogak, amit meg kéne csináltatni a szájhigiéné miatt legalább.
Erik fogai még a legszebbek. Ugyan az övé is hajlamos a lepedékképződésre, és az elszíneződésre, de talán ő a legszerencsésebb köztünk. Ami azért érdekes, mert ő az, aki a legtöbbet rágcsál mindenféle chipset, csokit, és társait. És a legtöbb ilyen-olyan löttyöt issza, ráadásul úgy, hogy "öblöget" vele. Most ugyan sorban adakozza őket Fogtündérnek, de remélem a helyére növő fogai is szépek lesznek, és sokáig maradnak is a szájában.
Rolikám is korán kezdte a fogorvoshoz menést. Egy szerencsétlen esés kapcsán tudtuk meg, hogy pont olyan a fogazata, mint az apukájának. Lepattant a zománc, és alatta semmi... Ugyan le lett kezelve, és talán sikerült megállítani a folyamatot, de emiatt nem szép az övé sem. És rögtön a két felső metszőfogán látszik. Az, hogy neki is van lyukas rágófoga, ami időnként úgy bedurran, hogy sikít a fájdalomtól, már nem is meglepő, ugye?
És akkor itt és most elárulom, hogy az apámnak már harmincévesen alul is, felül is műfogai voltak. A nagyanyámnak egy darab foga sincs, a nagybátyáimnak szintén (de csak mert félnek a fogorvostól, és nem csináltattak). Az anyámnak pont olyan fogai vannak, mint nekem, tehát elöl még csak-csak jók, hátul egyáltalán nem. A férjem családjában apósomnak ugyanolyan fogai vannak, mint a férjemnek, a sógoromnak műfogai vannak, anyósomnak szintén...
És még mondja valaki, hogy a rossz fogat nem lehet örökölni. Dehogynem... pedig sokkal szívesebben hagytam volna én is a gyerekeimre egy pár milliót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése