Annyi mindennel vagyok "adós", amiről még nem írtam, elsősorban időhiány miatt, másodsorban valahogy nem is volt ihletem hozzá. Vannak gondolataim, de nincsenek rendszerezve, csak csapongok egyikből a másikba, igazán tartalma nincs is semminek. Ami nem feltétlenül baj, csak épp furcsa. Vannak dolgok, amik miatt megint megtorpantam, ami miatt megint el kell gondolkodnom azon, hogy vajon én lógok ki ennyire ebből a családból, és a többiek a normálisak, vagy épp pont fordítva, mindenki hülye, csak én vagyok a helikopter. Hajlamos vagyok ez utóbbira "hajazni", már csak azért is, mert nekem így kellemesebb. Aztán ki tudja?
Adva van egy jövő héten esedékes 50. születésnap. Történetesen az anyámé. Szép, kerek szám, fél évszázad, valóban van mit ünnepelni rajta. De én nem tudom. Nincs kedvem túllihegni, és mindenféle meglepetéseken törni a fejem. Nem azért, mert nem szeretem az anyámat, egyáltalán nincs ilyen oka. Több oka is van. Egyrészt, mert ő nem szereti a meglepetéseket. Soha nem is volt oda értük. Történt olyan is, pont egy születésnap kapcsán, hogy egy meglepetés kapcsán igen komolyan meg is sértődött. Másrészt, bennem, akármilyen önző és gyerekes dolog is, még igenis élénken él a tavalyi kerek születésnapom, amit ugye le sem sz....k. Harmadrészt, közösködnöm kell(?) a húgommal, ők pedig a férjemmel nemhogy jóban nincsenek, de simán rosszban vannak, emiatt aztán két tűz között vagyok. És a férjemhez sokkal inkább tartozom, mint a másik oldalhoz. Így aztán a melyik ujjamat harapjam meg tipikus esete forog fenn. Arról nem is beszélve, hogy lesz egy ebéd, pont a fent említett szülinap kapcsán, amikor ugye az egész família együtt kéne hogy legyen. És a fent említett két tűz miatt az én drága párom már bejelentette, hogy ő nem jön. Amin én jól megbántódtam. Mert értem én, hogy nem akar egy asztalhoz leülni, meg értek én mindent. De a fene egye meg, hát nem igaz, hogy ennyit nem érdemlek, hogy ez esetben engem nézzen, ne pedig mást. Mert nekem nemhogy nem lesz jó úgy, hanem egyenesen sz.r lesz. Magyarázkodni, jópofát vágni, úgy tenni, mintha ez lenne a természetes állapot, pedig nem az. És az sem jó megoldás, hogy mindannyian kihagyjuk miatta. Nincs is jó. Mert akárhogy is történik majd, mindenképp valamelyikünkben lesz tüske. És emiatt bármilyen idiótán vagy önzőn hangzik is, végképp nem kívánom ekkora csinnadrattával ünnepelni. (és még ha nem veszünk össze a húgommal, még ennél is nagyobb lenne)Még van majdnem két hetem felkészülni minden verzióra, addigra csak eljutok a lesz@rom állapotba is. Ha meg nem, hát majd lesz valahogy. Legfeljebb tombolok egyet. (vagy tartok egy telefonos panaszfélórát)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése