Nem azért nem írok mostanában annyit, mert nem lenne mit. Éppenséggel lenne, valós történések is vannak mindig, mert olyan nincs, hogy nálunk ne történjen valami. Meg persze vannak dolgok folyamatosan odabent is, amik esetleg arra várnak, hogy kiírjam őket magamból, hogy aztán talán kevesebbet morfondírozzak rajta. Szóval, éppenséggel téma az lenne. Csak valahogy nincsen "ihlet" (ez baromi nagyképű szó ide) hozzá. Több olyan dolog is van, amit képtelen vagyok leírni, mert nincs semmi értelme szavakba öntve már. Nehéz ezt elmagyarázni. Vagy csak nekem nem megy.
Érdekes mindenesetre, hogy ha a decemberi hangulataimra gondolok, attól szerencsére most fényévekre vagyok. Nincsenek annyira mélypontok, meg még mélyebbek. Mondhatnám azt is nyugodtan, hogy boldog vagyok. (mert tényleg) De nálam mindig van egy DE vagy egy CSAK, még ezzel kapcsolatban is. Mert tényleg, boldog vagyok mostanában, mert mindenki egészséges, mindenkivel minden rendben (a kirúgott fogat és hasonlókat nem számítanám ide), mégis időről időre felmerül bennem, hogy akkor hogyan is legyen tovább.. Mert kéne munka, de a munkának meg én nem kellek. De akkoris kéne kezdeni valamit magammal, mert ez az örökös takarítás, főzés, mosás, sütés és társai azért kicsit gázos néha. Nem mintha lebecsülném az itthon végzett munkám értékét, ellenkezőleg. Csak kéne valami... amit nem tudok még, hogy mi.
De megtudom ám. :-) Úgysem nyugszom addig.
De most villámsebességgel megcélzom az ágyamat, mert őrülten elfáradtam ma a nagy hangyairtó akcióban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése