Pótlás II.

Az iskolai beiratkozásról sem írtam. Akartam, csak aztán a nagy rohanásban elmaradt.
Szóval, már tovább nem lehetett csúsztatni, és halogatni, rögtön a tavaszi szünet után mentünk az iskolába, hogy Erik is beiratkozzon. Ő nem annyira volt odáig attól sem, hogy egy plusz napot lóghatott miatta az oviból, meg attól sem, hogy akkor nemsokára ő is oda járhat majd. Szerintem el lenne még az oviban. Főleg, hogy a mostani tanévben már afféle hangadónak számít, és kifejezetten népszerű a fiúk között is, a lányok között is. Sőt, szerelme is akad kis szöszke Lili személyében (aki viszont másik iskolába megy).
No, hát mentünk. Én- Patrik beiratkozásából kiindulva- elmondtam neki, hogy ne lepődjön meg, meg fogják kérdezni, hogy hívják, mikor született, ki a barátja, és kit szeretne tanító néninek. Na, ehhez képest semmit sem kérdeztek, kiírtak mindent a hivatalos okmányokból. Azért azt ő mondta meg, hogy van e testvére, és hány testvére van, és hogy melyik tanítónéni-pároshoz szeretne járni. És slussz-passz, öt perc alatt lerendeztük az egészet. A legtovább az tartott, míg megkereste a visszajáró 50 Ft-ot a diákigazolványos befizetésből.
Én csalódtam. Már csak azért is, mert ez olyan futószalag-szerű volt. Meg azért is, mert ugyan kapott a gyerekem ajándékba egy órarendet, meg egy grafitceruzát, de sokkal többre ment volna öt perc beszélgetéssel, amitől esetleg azt érezte volna, hogy "jajj, de jó nekem, hogy iskolába jöhetek". Mikor amúgy sincs kedve menni. Nem is tudom, ez a mi hibánk e, vagy csak az ő félelmének a kivetítése.
És egyébként is, lehet, hogy azért, mert nem Ő az első gyerekünk, aki iskolába készül, lehet, hogy másért, de nekem sincsenek azok az igazán jó érzéseim az ő iskolába készülésével kapcsolatban. Persze, tudom, ebben az is közrejátszik, hogy még most sem tudnám megmondani, mit is szeretnék, melyik osztályba kerüljön. Sokáig kitartottam amellett, hogy nem engedem, hogy a barátjával egy helyre járjanak. Mert tudom, és látom, Erik befolyásolható, és a kis barátjával együtt nem az jön ki belőle, ami benne van. Mondhatnám, hogy "előtör belőle az állat", de ez elég erős kifejezés egy hétéves gyerekkel kapcsolatban.
Ami nagyon fontos volt számomra az iskolával kapcsolatban, az az a Meixner-módszer, amivel Patrik is tanul. Eriknek mondhatnám létszükséglet. De ezügyben sem kellett harcolnom a tanítóért, mert az összes első osztály ezzel a módszerrel fog tanulni.
A többi meg kiderül majd akkor, mikor megkapjuk a hivatalos értesítést arról, hogy Erik felvételt nyert a xy iskola xy osztályába, és a tanító xy és yx lesz.
Vagy leginkább a jövő tanév során, mikor a középső fiam is iskolatáskával a hátán megy majd minden reggel tanulni.
Mit mondjak... azért nem olyan jó, hogy így telik az idő.