Mikor négy éve először
beléptünk az oviba,
Ragyogtunk a büszkeségtől,
és sírva kapaszkodtunk anyuba.
Kiscsoportban sokat sírtunk,
Pedig volt sok játékunk,
Rajzoltunk és kint ugráltunk.
A Mikulástól pityeregtünk,
A Fa alatt már csicseregtünk.
Tavasszal pedig busszal,
Kirándultunk hátizsákkal.
Kisközépsős korunkban egyszercsak költöztünk,
De nem volt baj, hogy messzebb mentünk.
Volt a lábunkban sok kilométer, amit megtettünk,
Gyalogoltunk sokat, sokszor, megtanultuk a sétát.
Festettünk és hajtogattunk, varrtunk bokrétát.
Mire vége lett az évnek, megint nőttünk egy nagyot.
És megint kirándultunk egy egész napot.
Aztán nagyközépsőben kész lett az új ovi,
A csoportot megtalálni is maga volt a buli.
Nagyok voltunk, foglalkozás minden nap,
Matek is, hogy megtanuljuk, több a hét, mint a hat.
Most már többet kirándultunk, vonattal is mehettünk,
És csoportosan a McDonald's-ban ettünk.
Elballagtak a legnagyobbak, akik iskolába mentek.
Nagycsoportban aztán nem volt már sok kímélet
Mindenkinek tudni illett, hol lakik, és mikor született.
Megtanultunk csomó jelszót,
hogy elhagyhassuk a mosdót.
Naponta leptük meg szüleinket, mint naprakész hírmondó.
Szőttünk, fontunk, kötöttünk, számoltunk,
Néha egy-egy fogunkat itt-ott elhagytuk.
És most már nagyok vagyunk,
El kell, hogy köszönjünk.
Az iskolában már van helyünk.
Néha majd jussunk eszetekbe,
És mi is visszajövünk majd a bizonyítvánnyal dicsekedve.
Készült a nem éppen rövid vers Erik fiam ovis csoportjának, Eszter hathatós segítségével tegnap. És idetettem, hogy biztosan ne kallódjon el..Megtanítja mindenki a saját gyerekének, aztán meglátjuk, kinek mennyi sikerül belőle. Majd egymást "húzzák" versmondás közben. Mert van, akinek könnyen, és gyorsan megy a tanulás, van, akinek nehezebben. És nem is olyan könnyű a szövegezése, azt hiszem. De majd május végén megmondom, hogy ment.. ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése