Elnézegetve a fiúkat, néha elgondolkodom, hogy vajon mi is lesz belőlük (és igen, ilyenkor elhessegetem minden jövőre irányuló rossz érzésemet)? Nyilván nem tudhatom még én sem, úgy, ahogy nekik sincs még fogalmuk sem róla. Persze, nem is kell még tudni, mert "ej, ráérünk arra még"
De azért, ha nem is konkrét szakmákat illetően, van róluk elképzelésem. Na persze, egyrészt nem én lennék, ha nem lenne, másrészt meg mégiscsak én vagyok az anyjuk.
Patrik mindig is megmarad ennek az intellektuális (ez az okostojás szép kifejezése) beállítottságú kis fickónak. Szerintem valami olyan szakmát fog választani, ahol megmaradhat ilyen kis magának valónak, mint amilyen most is, aminek köze lesz a számítógéphez, és maximálisan ki tudja használni azt a képességét, hogy olyan agya van, mint a szivacs, és olyan logikával is rendelkezik, amilyennel kevesen. Talán mindhárom gyerekünk közül ő lesz az, aki a legtovább fog tanulni, és ez tökéletesen természetes is lesz neki. Tehát azt gondolom, lehet belőle programozó simán. De ezen a vonalon olyan sok minden van már, amit én nem is tudok, hát még majd addig... Ami viszont számomra azért kevésbé jó dolog, vagy inkább nem épp a legjobb, azt is gondolom róla, hogy mindhárom fiam közül ő lesz a legmagányosabb, és még azt is simán el tudom róla képzelni, hogy sosem fog megnősülni, vagy épp lángolni a szerelemtől.
Erik nem kevésbé okos, mint mondjuk a bátyja (vagy akár az öccse), sőt, azzal a vehemenciával, amivel ő születése óta rendelkezik, valahogy az az érzésem, hogy ő lesz az, aki a legtöbbet hozza majd ki magából. Azt egyelőre nem tudom még csak elképzelni sem, hogy milyen vonal lesz az, ami végül megragadja, de semmiképp nem lesz neki való akármilyen száraz tudomány. Tehát tutira nem lesz bölcsész, nem lesz közgazdász, de bankár sem. Viszont abszolút neki való lenne a kereskedelem, vagy a vendéglátóipar, ahol az egyéniségét igazán kibontakoztathatná. A családi élete pedig? Hát azt hiszem, vele kapcsolatban kell majd a legtöbb lánynevet megjegyeznem, és végül ő lesz az első, aki nősülni fog, és ő lesz az is, akinek hármójuk közül a legtöbb gyereke lesz. És ő lesz az is, aki miatt a legtöbb álmatlan éjszakám lesz majd akkor, mikor már jogosítványa lesz, mert egy perc nyugta nem lesz többé itthon.
Rolikám pedig, ugyan nagyon kicsi még, (kikérné magának most, mert ő már Nagyfiú) de vannak az egyéniségére utaló tulajdonságai bőven. Az, hogy a legtöbb szeretet és örömet hordozza magában, és osztja szét maga körül a fiúk közül, az vitathatatlan. "Sokkal kevesebbek lennénk nélküle"-állapítottuk meg nem is olyan rég az apjával. Ez nem fog változni. És azt hiszem, ebben azért rám hasonlít. A kitartását abszolút az apjától örökölte. A kettő együtt viszont egy nagyon jó párosítás, mert így nagyon könnyen el lehet majd érni az álmokat. És hogy én hogy is gondolom, mi lesz ő? Nos, el tudom őt képzelni akár újságíróként, akár tévés személyiségként is. Vagy bármilyen kommunikációs vonalon. Fogalmam sincs, ezen belül mi is igazán, de azt gondolom, ő mindenképpen kommunikálni fog. Vagy esetleg tanítani. (de ugye az is kommunikáció) És kihasználva majd azt a végletekig, hogy a két bátyja mindenféle utat kitaposott már előtte, ő lesz az, aki a legnagyobb baráti társasággal fog rendelkezni, aki gátlás nélkül tart majd egyszerre akár két-három barátnőt is, de mégis, őt gondolom majd olyannak, aki megteremt egy, a mienkhez hasonló otthont. És szerintem ő lesz a fiúk között majd a kapocs. Ő szervezi meg a közös bulikat, a közös sörözéseket, vagy akármit.
És mire ezt megérem, hát bizony, lehet, hogy már a hajfesték is édes kevés lesz ahhoz, hogy leplezzem a koromat. :D Vagy már akkor nem is akarom már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése