Vasárnap

 Azt egyáltalán nem bánom, hogy nem olyan a munkám, hogy rendszeresen kell hétvégén is dolgozni. Ez az alkalmankénti hétvégi túlóra is úgy felborítja a normális bioritmusomat, hogy most majd napokig azt sem tudom milyen nap van. Ráadásul akkora teher is ez, raktárrészeket költöztetni egyik helyről a másikra, gyakorlatilag a fizikai részén kívül minden az én feladatom. Hát, nem egyszerű, és mindig van, ami mégsem jó, ami nem úgy van, azt tudni kell gyorsan lereagálni, stb, stb. Mondjuk arra jó, hogy ez már a harmadik ilyen, hogy itt már legalább nem volt gyomoridegem napokkal előtte, de nem a legkellemesebb, hogy tudom, ma este már onnan fognak komissiózni, ami reggel még nem is létezett. De nem hívtak fel, úgyhogy biztos rendben megkezdődött minden. 

Még holnap lesz ezzel egy kis dolgom délelőtt, de aztán már délutántól igyekszem a nyaralás előkészületeire koncentrálni. 

Balázs és Patrik holnap kapja a második oltást..ők voltak a családból az elsők, akik kaptak, és most ők az utolsók is. De nincs ezzel semmi baj, ennek ennyi volt az ideje. Remélem, hogy ezúttal megússzák mellêkhatások nélkül, az első adag megijesztett rendesen. De ez valószínűleg holnap ilyenkorra már ki fog derülni.