Jó nap

 Rég írtam már ilyen címet...és bőven itt volt az ideje. Remélem, hogy a június végig ilyen lesz, és tele lesz pozitív élményekkel, jó érzésekkel, napsütéssel. 

Ma megcsinálták a kéményünket, amit már csak a Szentlélek tartott össze, és minden nagyobb viharnál attól féltünk, hogy összedől végleg, és valakit agyoncsap. Nem volt egyszerű találni valakit, aki elvállalja. Tény, hogy nem a legjobb munka, ráadásul jó magas tetőnk van. Egyszer már volt valaki, aki azt mondta, megcsinálja, de aztán elérhetetlenné vált. Közben a dolog nálunk sürgető lett, mert legkésőbb a jövő héten jönnek a tetőt csinálni (kézen fekvő lett volna, hogy ők csinálják, de ez kőműves munka), addigra meg kellett lennie. Szerencsére Balázs talált valakit, aki valóban ide is jött, és készen is van. Horror áron, természetesen, de ez mostanában megszokott ebben az iparágban. A fiúk voltak csak itthon, leginkább Erik, mert Patrik dolgozott közben, ők tudósítottak az eseményekről. A padláson keresztül közelítették meg, ezt jó, hogy nem láttam...ahogy azt sem, hogy a tetőablakon keresztül mentek ki a tetőre. Kire hazajöttünk, minden készen volt, és össze is volt takarítva. 

A képet eredetileg ide szerettem volna beilleszteni, de a blogger nem így gondolta. 

Reggel örömhír várt odabent is. Egy hónapok óta húzódó projekt végére került pont ma, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az én kezdeményezésemre sikerült ide eljutni. Persze, plusz munka lesz vele, de egy csomó minden vàlik egyszerűbbé, hatékonyabbá miatta. Jó sok érvelés, utánajárás és egyeztetés van mögötte, de megérte.. 

Délután masszíroztatni is voltam. Még most is vannak folyamatosan csomóim itt-ott (most pl a karjaim vannak oda egy kicsit e téren), de hosszú idő után ma először nem az volt az érzésem utána, mint akit kétszer agyonvertek, hanem az az igazi feltöltődős érzés.