Én így

 Ma, amikor délelőtt olvastam Teide posztját arról, hogy úgy döntött, egyelőre felfüggeszti a blogolást, akkor megint felsejlett bennem, hogy ó, hányszor jutott eszembe nekem is az elmúlt hónapokban, hogy kész, elég volt, mert nem tudok már úgy írni, mint valamikor réges régen. Annak meg olyan semmi szaga van, amikor mindig arról írok, hogy mennyire fáradt vagyok, vagy milyen sok munkám van, stb stb. Az tudatos egyébként, hogy nem írtam a szivárványos dolog kapcsán, az megint csak tudatos, hogy nagyon kevés politikai témáról írok véleményt. Semmiképpen sem szeretnék megbántani senkit sem pro, sem kontra, ráadásul mindig azt is gondoltam, hogy pl a politikai hovatartozásom totálisan magánügy. Nem àllok le senkivel vitatkozni erről, maximum itthon, szigorúan szűk családi körben. De itt ugye kéznél van egy diplomás szakember a témában, vele azért sok mindenről lehet ebben a témában. 

De aztán nem hagytam abba, mert a semmi szag ellenére is több ez a semminél. Valami, ami zárja a napot, ami egy biztos pont az életemben mindig, minden helyzetben, és ez jó dolog. 

Ma egyébként kicsit felemás napom volt, már ami azt a pénteki furcsa érzést illeti. Ugye tegnap nyoma sem volt, a világot ki tudtam volna fordítani a négy sarkából. Erre ma megint olyan kis béna voltam, hogy semmi nem ment úgy, ahogy gondoltam, vagy szerettem volna. Azért megcsináltam az ebédet, kimostam, és egy kis csendes pihenő után nekiálltam a konyhát kitakarítani. Rég volt már olyan igazi mindentkipakolós szekrénytakarítás. A tegnapi lendület nyomán azt gondoltam, hogy ez bizony gyerekjáték. Nos, nem volt az. És nem is tudtam megcsinálni az egészet, az utolsó előtti felsőszekrénynél feladtam. Nem baj, még holnap is itthon leszek, hátha sikerül holnap..vagy majd valamikor. 

Ami a másik furcsa bajom, és most már kifejezetten idegesít is.. folyamatosan olyan íz van a számban, és olyan illat az orromban, mint a frissen vasalt textil illata. Lehetne ez jó is, de így, hogy mindig érzem, így most már borzasztó inkább. El sem tudom képzelni mi lehet ez, vagy mit lehetne kezdeni vele. Próbáltam már utána olvasni, de csak annyit találtam, hogy a posztcovid egyik tünete, hogy fantom szagokat éreznek. De én nem tudok róla, hogy covidos lettem volna. Na mindegy, remélem majd a balatoni levegő ezt is elmulasztja.