Büszkeség

 Érzelmileg igencsak megterhelő ez a mai nap. Határtalanul büszke vagyok, és közben kicsit szomorkás is. Természetesen a büszkeség az erősebb, és gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy bizony, kicsit pityeregtem is a meghatottságtól ma többször is. 

Patrik államvizsgája is jelesre sikerült, nagyon komolyan méltatták a vizsgáztatók, amikor felhívták az eredménnyel. A teamsen keresztül államvizsgáztak, megadott időben hívták Kicsit megtréfálta a sors, mert az előtte vizsgázó lány visszaadta a tételt, és majd inkább januárban próbálkozik, emiatt őt fél órával korábban hívták. Miután levizsgázott (az Európai integráció mélyítésének főbb csomópontjai; Max Weber; anarchizmus), volt pár szabad órája az eredményhirdetésig. Itt beszéltünk telefonon, jelezte, hogy túl van rajta, akkor azt mondta, jól ment, szerinte négyes vagy ötös lesz. Két óra múlva hívott, hogy ötös-ötös, és hogy mennyi jót mondtak róla. (Na, ez után volt egy kis elérzékenyülés)

Nem sokkal később már kapták a hírt, hogy nem lesz diplomaosztó, csak nekik adják át előre egyeztetett időpontban. Ennek nem örülünk, de ez van, el kell fogadni. 

Aztán délután következett Erik, aki ma ment az érettségi záróünnepségre, ami egyben az évzárójuk is volt.

Először megkapták az év végi bizonyítványt, amiben azért vannak szép dolgok. Fizikából és angolból dícséretet is kapott. 😊 

Majd pedig megkapták az érettségi bizonyítványt is végre, ami mellé még bezsebelt itt is egy dícséretet az angolért. 

Még a tágabb családon belül is olyan sokszor volt az a helyzet, hogy Eriket nem tartották képesnek ilyen eredményeket elérni.. olyan sokszor hallottuk, hogy ó, hát Patrik egy szupersztár, és persze, a többiek is okosak, de hát mégsem ugyanaz. Az a helyzet, hogy de, pontosan ugyanúgy vagyunk büszkék mindkettőjükre. Egyik eredmény sem több, vagy kevesebb a másiknál. Egyik gyerekünk sem több, vagy kevesebb. Mindkettőjükre (mindhármójukra) egyformán vagyunk mérhetetlenül büszkék, és nagyon hálásak vagyunk érte, hogy az ő szüleik lehetünk.