A tegnapi lendületnek már reggel sem volt semmi nyoma, mire beértünk dolgozni, már el is döntöttem, hogy ha csak valamelyik kollégámnak nincs nagyon sürgős-fontos-halaszthatatlan dolga, akkor én ezen a héten pénteken nem megyek. Szerencsém volt, mert senkinek nem volt semmi terve erre a péntekre, így gyorsan lecsaptam rá.
Napközben is velem volt ez a fékezett tempó, néha volt egy-egy fél óra, amikor jobban pörgött az agyam, de jó sokat ásítoztam is.
Mire hazaértünk, már fájt a nyakam, és egy kicsit ettől a fejem is, nyűgös is voltam, úgyhogy túl sok energiát már nem fektettem itthon semmibe. Nem is volt honnan merítenem már, úgyhogy csak hagytam, hadd teljen el a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése