Jófajta hétfő

 Az ilyen hétfőket nagyon szeretem, amikor nem megyek dolgozni. A hétfő egyébként is mindig hülye nap, a kezdeti lötyögés után általában egyszerre tör rá mindenkire a buzgó tettvágy, és fél órán belül nálam köt ki minden. Ez mondjuk így lesz holnap is, de mindegy. 

Az még tegnap késő esti jó hír, hogy két nappal előbb megyünk nyaralni. Az idén nagyon korán megyünk a megszokotthoz képest, de nem baj, bármikor jó. Így meg, hogy még rá is tehetünk egy kicsit, még jobb. Úgy lesz, hogy jövő héten szerdán, munka után már indulunk is. Balázsnak biztosan kell még dolgozni egy napot elsején, mert a fizetéseket ki kell számolni, de remélhetőleg gond nélkül meg tudja oldani onnan is. Nekem is lesz olyan egyébként, amikor el kell küldenem egy statisztikát, de nem bánom. Fél óra sincs, annyit kibírok. Egyébként, ha egyszer megtehetném, simán tudnék akár egész nyáron is a Balatonról dolgozni. 

A mai szabadnapot arra használtuk, hogy elmentünk vásárolni. Vettem magamnak két bikinit. Azért kettőt, mert olyan olcsó volt, hogy azt gondoltam, ennyiért simán beruházok a következő öt évre. Az egyik fekete fehér pöttyös, a másik rózsaszín levélmintás. A kik-ben vettem, a felső is, az alsó is 920 Ft. Vettem magamnak egy szoknyát is, ez a mostani divat igazán jól jön nekem, a sportcipőt lánynak. El is képzeltem már magamon a rózsaszín tornacipőmmel. 

Dêlután befejeztem a konyha takarítást, most olyan, mint új korában. 

Az eb meccseket szorgosan követjük, természetesen. Eddig még mindet láttuk. Kíváncsian és izgatottan várjuk, mi lesz szerdán a német-magyar összecsapás vége. És nem csak azért, mert Erik azt mondta, ha továbbjutunk, kopaszra vágatja a haját. (legyen úgy, hogy le kell beszélnem erről) Azért is, mert olyan jó lenne ezt is átélni. Az szinte kizárt, hogy ha sikerül is, ott nem lesz vége rögtön, mert a várható ellenfél Hollandia. Vagy Belgium. Nagyon nagy falatok. Bár...a franciák is azok voltak. Na majd meglátjuk. Én büszke vagyok az eddig elért eredményre is. 

Egyébként napok óta pocsékul alszom, vagyis inkább nagyon nehezen alszom el. Éjjel is minden bajom volt már, kimentem, már a nappaliban is lefeküdtem, hátha a kanapén könnyebb lesz, de persze nem. Végül valamikor negyed kettő tájban elaludhattam (egykor még megnéztem az órát), hogy aztán fél kettőkor egy borzasztó rémàlomból ébredjek. Ellopták a kisbabámat épp. Szerencsére nem folytatódott tovább, amikor sikerült visszaaludni, és ez után már sikerült is reggelig.