Megjöttünk

 Volt egy egyáltalán nem egyszerű munkanap még ma, még szerencse, hogy előre ledolgoztuk már azt az időt, amennyivel hamarabb eljöttünk ma. A kevesebb munkaidő viszont nem jelentett kevesebb munkát, de nem számított, ott lebegett a cél, hogy ma este már a Balatonon alszunk. 

Otthon még maradt egy kis pakolni való, és aztán be kellett legózni a kocsiba a bőröndöket, dobozokat. Ha bárki azt gondolná, hogy már kevesebb csomagunk van, mint amikor még játékokat is hozni kellett, hát nagyot téved. Nincs kevesebb, sőt..de Balázs már tök rutinos, egy szót sem szól, csak pakol, és jelzi, hogy teltház van. Ilyenkor jön még az, hogy nélkülözhetetlen kávéfőző egy szatyorban landol, és a lábamnál utazik. Meg még egy két apróság is..

Nem volt nagy forgalom, bár menet közben azért leesett, hogy csalóka az érzet, mert amúgy nem is péntek van, hanem szerda, és még nem a balatoni csúcsidőszak van most. 

A Balatonhoz megérkezni mindig egy kisebb ünnepnap nekem. Meglátni a hatalmas kéklő vizet minden alkalommal egy csoda. Minden ilyen alkalommal azt érzem, hogy hazaérkeztem, itt nyugalom van, más a levegő, másképp viselkednek az emberek. 

Kipakoltunk, belaktuk a házat, mintha tegnap mentünk volna innen haza. A fiúk már strandoltak is, én csak azért nem, mert addig felhúztam az ágyneműt. Este még sétáltunk egyet, természetesen megnéztük a kikötőt. Akkor kezdett beborulni, és feltámadt a szél is. Kicsit lehűl állítólag holnap a levegő, megint lélegzethez juthat mindenki.