28

 Ennyi éve már annak, amikor elcsattant (nem, ez nem igaz, mert finom és gyengéd csók volt, nagyon kedves öleléssel) az a bizonyos első csók. Ma már majdnem csak történelem, de egy örökre belémégett pillanat. Nem tudom megmondani, hogy mitől voltam olyan biztos benne, de szinte azonnal egészen biztosan tudtam, hogy mi már mindig egy pár leszünk. Gondolom most ezt úgy mondanák, hogy működött köztünk a kémia. Pedig egyébként a mi kapcsolatunk sosem a kémiától volt igazán hangzatos, és jól működő. Nem, nem voltunk fiatal korunkban sem az a kifejezetten romantikus pár. Nem voltak gyertyafényes vacsorák, nem utaztunk kettesben. Mindketten különböző okokból voltunk sérültek (ezt persze már csak most, ennyi év távlatából tudom), és mindketten megtaláltuk egymásban azt a fajta kiegyensúlyozott szeretetet, amire a leginkább szükségünk volt. 

28 évvel ezelőtt még tulajdonképpen gyerekek voltunk, én fiatalabb voltam, mint most Roli. Mégis, a világ legtermészetesebb módján simultunk bele egymás életébe. Minden nap találkoztunk, ahogy azóta is nagyon kevés nap telt el egymás nélkül. Hiányzunk is egymásnak, ha valamiért külön töltünk egy-egy napot. 

Ő nagyon korán magára maradt. Erős szó, hogy kidobták otthonról, de valami ilyesmi történt. Onnantól a magunk kezdetleges módján minden nap méginkább arra törekedtünk, hogy nekünk, kettőnknek együtt legyen jó. A mai napig emlékszik az első rántott sajtra, amivel megleptem, épp nemrég mesélte a gyerekeknek. Ahogy legendás életem első csokis piskótája is, mert azt bizony úgy elrontottam, hogy a kutya sem ette meg. 

Van olyan barátunk, aki kezdettől fogva ismer bennünket. Épp nemrég mondta, hogy igazából nagyon utált minket akkor, amikor összejöttünk, de nem is érti miért, mert tényleg olyan természetes, hogy összetartozunk. 

Az együtt töltött évek alatt összecsiszolódtunk, ismerjük egymás minden rezdülését. Együtt nőttünk fel, együtt őszülünk, együtt ráncosodunk (az őszülésben is, és a ráncosodásban is én vezetek). 

Ennyi év alatt megszámlálhatatlanul sok emlékünk van. Jók, rosszak, fergeteges pillanatok, hatalmas drámák, veszekedések, nevetések, büszkeségek, sikerek, kudarcok. Örültünk együtt gyerekszületésnek, gyászoltunk együtt nagyszülőt, testvért, barátot. 

Minden ilyen pillanat az összes többiben velünk van. Kitörölhetetlen nyomot hagy, folyamatosan formál, alakít, a lényeg mégsem vàltozott meg soha, egyetlen percre sem. 

Mindketten ugyanúgy szeretjük a másikat, mint akkor, azon a bizonyos 28 évvel ezelőtti estén, amikor rajtunk kívül csak a hold és a csillagok voltak még ott, amikor először vallottuk ezt be egymásnak.