Meccsnap

 Sok-sok hónap után először újra élőben szurkolhattunk. Lehet azon vitatkozni, hogy jó döntés e engedni, így, ebben a formában, jó döntés e elmenni, mert természetesen bőven vannak érvek ellene is. Azokkal is egyet tudok érteni. Mondtunk már le meccsről ősszel amiatt, mert nem éreztük biztonságosnak. A mai nappal kapcsolatban nem volt bennünk kérdés, tudtuk, ha lehet, ott szeretnénk lenni. Eriknek az érettségi előtt pont jól jött egy ilyen este, ahol kikapcsolódhatott, örülhetett, szurkolhatott (és remélhetőleg jó sok feszültség is eltűnt belőle legalább ezekre az órákra) 

Az időjárás is velünk volt, ma reggel arra ébredtünk, hogy tavasz van, meleg van, és nemhogy kabát, de még kardigán sem kell. 

Délelőtt Erik osztályfőnökétől búcsúztunk viszonylag szűk körben (sokan nem jöttek el), nagyon megleptük az ajándékokkal, nagyon boldog volt. Jót beszélgettünk, a gyerekeket megnyugtatta, hogy a rend összes apácája értük imádkozik most. Jó látni, hogy ezek a lakli, esetlen kamaszok milyen szeretettel fordulnak hozzá, és még jobb, hogy ez kölcsönös is. 

A meccsre jó korán érkeztünk, annyira korán, hogy még alig voltak rajtunk kívül. Így történt meg az az eset, hogy a speaker külön köszöntött is minket. Nagy élmény volt, biztos emlegetjük egy darabig.

(Beléptetés előtt ellenőriztek minden szükséges okmányt, és nem engedték be csak azt, akit a közlönyben megjelentek szerint lehet) 

Azért kezdésre egészen jó kis létszám lett, messze nem olyan, mint normál körülmények között lett volna. Látszik a vírushatás mindenkin, működött a távolságtartás, ahol csak lehetett, a maszkot is hordták az emberek, pedig ez utóbbi bent már nem lett volna kötelező. 

A játékosokon is látszott, hogy jól esett nekik újra szurkolók előtt játszani, van olyan köztük, aki már nagyon régóta csapattag, mégis most volt először úgy a pályán, hogy nem volt üres a lelátó. 

Nyertünk, és jól megünnepeljük a bajnokcsapatot. 

Patrik hiányzik. Ő ma pecázni volt, és nem számolt a napsütéssel .enyhe napszúrást kapott, inkább itthon maradt