Ma van a szülinapom

 Még nekem is hihetetlen volt ma reggel, amikor Balázs ébresztett, hogy valóban, igaziból süt a nap hétágra, és nem csak álmodom. Ez már önmagában csodássá tette, és mindez csak fokozódott. 

A kollégáim fantasztikusan jó fejek, kedvesek, és igazán emlékezetessé tették a mai napot a kedvességekkel, apró meglepetés csokikkal. Az külön jól esett, hogy az egyébként soha, semmire nem ráérő főnököm szánt rá egy negyed órát, és csak azért eljött a mi irodánkba, hogy engem felköszöntsön. Még puszit is kaptam tőle, amire nagyon hosszú ideje nem volt példa, maszkban beszélgetünk már egy éve. (Mindketten megkaptuk már mindkét oltásunkat) 

Itthon pedig..hát már egy ideje nem találok szavakat arra, amennyi szeretettel elhalmoznak a család férfitagjai. Megkaptam végre a táskát, amit már mutattam, és az idén is megvalósult a Fradi bérlet vàgyam is. Pedig megint kicsit rezgett ez ügyben a léc, aggódtam is, hogy vajon mi lesz..

Azt nem tudom, hogy mikor fogom magamról is elhinni, hogy valóban én vagyok az, aki 43 éves lett, mert azért belül, a lelkemben, nem vagyok ennyi. Esetleg megfordítva. 

Azért elárulom, hogy a szülinapi gyertyafújós kívánságomnak volt köze a napsütéshez..