Kicsit jobb volt ma már a helyzet gyomorilag, de még mindig nem felhőtlen. Enni még nem nagyon van kedvem, de főzni már azért sikerült undor nélkül is. Tegnap még ránézni sem tudtam a húsokra sem a húspultban. Szóval ilyen kis óvatos duhajként töltöttem a mai napot, és mostanra már azért elértem a tegnapra tervezett célt is. Ebből következik, hogy kirándulás, kiruccanás ma sem volt, de sebaj. Már csak harminckét nap, és megyünk nyaralni. Az már nem is olyan sok.
Az idén még a megszokottnál is jobban várom. Pedig mindig nagyon-nagyon, de most még az eddigieket is meg tudtam fejelni a várakozásban.
Egyébként megfordult a fejemben, hogy holnap nem megyek dolgozni, de aztán mégis megbarátkoztam a gondolattal, hogy menni kell. Van ugyan még bőven szabim, de nem árt beosztani, hosszú még az év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése