Mint az időjárás. Hol sírhatnékom van, hol örülök mindennek, de néha csak úgy vagyok, olyan semmilyen állapotban. Próbálok mindent könnyedén felfogni, örülni az apró dolgoknak, örülni annak, hogy élek, de azért ez nem minden nap megy könnyedén. Egy borús, zuhogó esővel kezdődő hétfőn ez egyáltalán nem is ment, és legszívesebben a fejemre húztam volna a takarót is, csak ki se kelljen mozdulni. Persze, kellett..és eszembe is jutott, hogy középiskolás koromban ilyenkor nagyon könnyedén kitaláltam magamnak valami kórságot, csak hogy biztosan ne kelljen a lábamat sem kitenni a házból. Jó, hát túl sokszor én sem tudtam átverni anyámat, de az a pár alkalom, amikor sikerült, az azért maga volt a kánaán. Ilyenkor egész nap nagybetegen feküdtem az ágyban, épp csak olvasásra futotta az erőmből, de egy-egy könyv kiolvasása varázserővel bírt. 😁
Ma kifejezetten sajnáltam, hogy már nem tizenöt éves vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése