Erik ma délután végre úgy jött haza, hogy miután levette az öltönyt-fehér inget, hogy a nehezén túl van. Legjobban kedden fáradt el, a matek mindig is nagy mumus volt, utoljára kis alsós korában szerzett ebből a tantárgyból igazi sikerélményt. Azóta minden egyes tanévben csak fokozódott a nehézség, pedig tényleg foglalkozott vele. Kedden pedig akkora tétje volt annak a pár órának, amitől teljesen maga alatt volt. Még délután is látszott rajta, hogy mennyire megviselte az egész, sápadt volt, fáradt volt. És még aznap este fél nyolctól kilencig volt egy töri óra is.
Nálunk nincs nagyobb tétje most ennek az étettséginek, mint hogy legyen meg, nem készül sem főiskolára, sem egyetemre, főleg mert még van egy év, amit a technikumban fog eltölteni.
Azt írta ma este az osztályfőnökük, hogy "nagyot mentek ebben a négy napban, és többet érdemeltek volna". Én ezt nem tudom megítélni, a magyart meg tudtam volna gond nélkül csinálni, matekból szinte biztos, hogy megbuknék, a törit összehoztam volna valahogy..angolt meg sosem tanultam, de Erik erre mondta egyedül, hogy ez jó volt.
Az tény, hogy egész héten nem láttam mosolyogni, viszont nagyon sokszor láttam feszült arccal, öltönyben. Nagyon jól áll neki, de ha ezen múlik a mosolya, nem baj, ha nem gyakran fogom öltönyben látni.
Jövő héten még jön az informatika, és megvagyunk. Jó érzés lesz túl lenni rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése