És még ezek is vannak

 A türelmetlenség és a frusztráltság érzetét csak növeli, hogy egy csomó mindenben még mindig azt tapasztalom, hogy falakba ütközünk. Borzasztó nehéz tud lenni annak a feldolgozása néha, hogy elvileg mi vagyunk az a sokat emlegetett, és példaként felhozott magyar család, akikre épülhetne az ország. Keresztények vagyunk, házasságban élünk, van három gyerekünk, mindketten tisztességesen bejelentett módon dolgozunk. Egyetlen hitelünk van, amit időre fizetünk mindig, nincs, és soha nem is volt köztartozásunk. És ugye nálunk, ahogy az elvárható, az apa férfi, az anya nő. Az tény, hogy elkövettük azt a "hibát", hogy ezt az életet mi már jóval az így megfogalmazott elvárások előtt kezdtük el élni, az idén lesz a huszonkettedik házassági évfordulónk. Ez alatt a 22 év alatt nagyjából mindig rosszkor voltunk rossz helyen, ami pl a szocpolt, vagy újkori nevén a csokot illeti. Mert soha nem voltunk rá jogosultak. Vagy kevés volt a gyerekünk, vagy már épp nem jókor volt úton. Vagy nem volt önerőnk. Mire önerőként is szóba jöhetett volna, addigra már olyan ingatlan árak voltak, ahol a telekre sem lett volna elég. Minden falon átmentünk, és minden nehézség ellenére, minden támogatás nélkül végül sok év lemondás, álmodozás, tervezgetés után megvalósult egy (sok kompromisszumot tartalmazó) olyan lakás, amit szeretünk, ahol nagyon kényelmesen elférünk, és ahol nem feltétlenül tűnik fel, ha eggyel többen vagyunk. Tudja mindenki mennyi munka van benne, mennyi mindent kellett itt is rendbetenni, hogy most itt ülhessek a nappaliban. Akkor azt gondoltam, jó, semmi gond, megy ez nekünk támogatás nélkül is, majd amikor a tető sorra kerül, akkor igénybe vesszük. Hát nem...mert most az a baj, hogy van haszonélvezet is az ingatlanon. Meg amúgy is, a városunk nincs benne a falusi csok programban, felújításra meg csak így lehet. Hát jó..akkor legyen a felújítási izé, ami most indul. Bonyolult valami, az már most látszik, és természetesen úgy van kitalálva, hogy hitelt vegyen fel az ember. Hitel nélkül sokkal bonyolultabb, ez is látszik, de most már aztán nem érdekel, ezt nem hagyom elveszni. Mert a tetőcsere az idén esedékes lesz. 

Közben lesz más ingatlan ügy is, de a csok ott sem játszik, így ezt a vonalat elengedem. Azt nem mondom, hogy jó érzéssel, de minden nem sikerülhet...jó házasság, jó gyerekek, és még csok is..😁

Holnap megyek közjegyzőhöz, aláírás mintát adni a munkahelyemnek a jövedéki termékek kezeléséhez. Kb csak a bugyim színét nem kellett előre megadnom (a gdpr jegyében), de még elvileg az eredeti munkaszerződést is vinnem kellene. No...hát nem vagyok egy szétszórt valaki, de azt bizony nem találtam meg. Szerintem valahol egy doboz mélyén még megvan, de hogy melyik doboz azt nem tudom. A módosítások megvannak..de majd azért szerzek egy másolatot holnap a hr-ről. Mondjuk azt nem tudom, hogy vajon, ja a munkahelyi jogász küld oda, akkor minek még ezzel igazolni, hogy valóban ott dolgozom, de mindegy is. Az csak ilyen költői kérdés a fejemben, hogy vajon valaha eljut ez az ország oda, hogy elég lesz egy helyen rögzíteni egy aláíras mintát, és szükség esetén bármire jó lesz? Mert pl.minek van a személyi igazolványomon is aláírás, ha nem jó ilyenekre?