Egy dolgos, százszor újratervezős kedd, de igaz a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert, mert egyre könnyebben viselem ezeket, és egyre magabiztosabban kezelem ezeket a helyzeteket. Elképzelhető, hogy lesz olyan is, hogy már gondolkodás nélkül is meg tudom majd ezeket valósítani. Kisujjból.
De ez volt a legkevésbé érdekes ebben a keddben. Az sokkal jobb volt, emlékezetesebb is, hogy arra érkeztünk haza, hogy a két "kicsi" teríti az asztalt, Patrik süti a debrecenit a krumpli főzelék mellé. Már az is tök jó dolog, és mindig jó érzés, hogy megvárnak minket az ebéddel, pedig fél négy után jöttünk el, de ez most különösen jól esett.
Ötre mentem masszíroztatni, már előre éreztem minden porcikámban, hogy milyen jó is lesz. A milgamma és a magnézium majdnem teljesen rendbehozta a fájós valamimet, de persze mindig akad egy-két csomó, fájdalmasabb rész. A fájdalmas részek ellenére is tök jó volt, kellemesen ellazulva jöttem el tőle. Két hét múlva megyek megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése