A felelősség

 Ha jól emlékszem, tavaly a pandémia volt az év szava, legalábbis rémlik valahonnan valami ilyen hír. Az idén szerintem a vakcina lesz, pedig tavaly is, és az idén is jó nagy betűkkel a felelősség kéne, hogy legyen az a szó, amit mindenkinek jól meg kéne tanulni. 

Arról jutott ez eszembe, hogy ma több helyen is kellett intéznem ezt-azt. A munkahelyemen is, ugye kellett az a szerződés másolat. Mentem érte, egy, a raktártól jó messze lévő irodába. Talpig maszkban, természetesen. Abban az irodában, ahová mentem, senkin nem volt. Pedig jó sokan voltak ott egy légtérben, egymás mellett...aztán a közjegyző irodájában szintén maszk nêlkül dolgoztak a hölgyek. 

Mindkét esetben eszembe jutottak a gyerekeim, akik közel egy éve vannak "bezárva" itthon, mondván, felelősek azért. Hogy ne terjedjen a vírus rohamtempóban, ellenőrizhetetlen módon. Jogos ez, sosem vontam kétségbe a szakemberek döntéseit (akkor sem, ha nem mindig értek egyet velük), de azért álljunk már meg egy szóra...hogy tényleg, tanult, felnőtt emberek ennyire félvállról veszik ezt az egészet? Tényleg nem volt elég ez a közel egy év ahhoz, hogy értsék, egymásért is felelősséggel tartozunk, miközben magunkra vigyázunk. Mennyi idő kell még vajon, mennyi korlátozás, mennyi tönkrement élet és család, hogy túl tudjanak azon látni, hogy nem kényelmes maszkban lenni egész nap. Nem az, sőt, vannak napok. Amikor kifejezetten kínzásnak tűnik. De ha kell, akkor hordom. Nincs kint az orrom belőle, megtanultam levegőt venni így is. 

De azt kikérem magamnak az összes középiskolás és egyetemista fiatal nevében, hogy az állítólagos felnőttek ilyen gyerekesen viselkednek.