Hajnalban, amikor dolgozni indultunk, még épp csak kezdett esni a hó ilyen kis aprón..azt gondoltam, hogy nem is lesz itt több ennél. Aztán, amikor hat órakor kávéztunk, majdnem a szám is tátva maradt, hogy egy óra alatt mennyit változott a világ. Minden fehér volt addigra, és olyan képeslapokra való nagy pelyhekben esett. Abban a pár percben még én is szerettem az egészet, ahogy van, hideggel, hóval együtt.
Azon kívül, hogy ma is jó sok mindennel foglalkoztam munka közben, nem nagyon történt más. Az biztosan meglepő, és tud okozni némi tudathasadásos állapotot, hogy mi ott folyamatosan a jelen és a jövő között vagyunk félúton, és már a húsvétra, meg a tavaszi kertészkedésre készülünk. Néha jó ez, mert előre kell tekinteni, és ha tervek vannak áprilisig, az jó dolog, jelen helyzetben még sokkal inkább, mint bármikor. Máskor meg nem jó, mert emiatt kevés lehetőség van az itt és most-tal foglalkozni.
Délután azért becsemoésztem egy kis tavaszt a lakásba, vettem egy csokor tulipánt, és egy cserép jácinthagymát.
És ma is megsültek a kiflik is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése