Most érzem minden porcikámban, hogy nagyon elfáradtam már ebben az embert próbáló időszakban. Még így is, hogy a mi életünk látszólag változatlan, minden nap dolgozni járunk, minden hónapban biztos a megélhetésünk, és nincs is más dolgunk, mint vigyázni magunkra, betartani a szabályokat, és végezni a dolgunkat. Mégis, nagyjából három hónapja nagyon feszített tempóban kell végezni a feladataimat, olyan dolgokban kellett döntést hoznom, amiről azt gondoltam, nem is értek. Rengeteg megbeszélés, vita, és álláspontok ütköztetése van mögöttem, számolások, tervek, túlórák, álmatlan éjszakák. Ezek még akkor is nyomot hagynak, ha egyébként a végkifejlet pozitív, és néha még azt is megtapasztaltam, hogy egy-egy helyzetben túl tudtunk lépni azon a végtelen hímsovinizmuson, ami egyébként még mindig bőven jelen van. Nem különböztet meg senki, nem keresek egy fillérrel sem kevesebbet nőként, mégis, minden mondatban, minden gesztusban jelen van. Még akkor is, ha már ezerszer kiderült, hogy a tudásom meghaladja a férfi kollégák némelyikét, a logikai készségem, és az előre látásom úgyszintén. Nem hibája ez senkinek, és nem is gondolom, hogy szándékos, egyszerűen csak ez a minta maradt meg náluk. Úgy, mint amikor építkeztünk..ott sem fogadták el a szakemberek tőlem, hogy megmondjam, mi hogy legyen, még kellett várni, amíg Balázs elmondja ugyanazt.
Mindemellett van a családon belül is olyan történés, ami folyamatos agyalásra késztet, ami egyfajta készenléti állapotba kényszerít bennünket. Nem, egyelőre nem szeretnék erről többet írni, mert csak közvetve vagyok érintett, nem érzem, hogy jogom lenne hozzá, hogy ideteregessem ezt a szennyest.
És természetesen nálunk is fennáll az a helyzet, ami rengeteg más családban is, hogy a gyerekek itthon, végtelenül ingerszegény, ám roppant biztonságos környezetben. Nincs ezzel semmi bajom, minden intézkedéssel egyetértettem, hiszen a cél lebeg az én szemem előtt is. De anyaként kutya kötelességem őket valahogy kirángatni a monotonitás okozta semmi érzésből. Ez most úgy megy a legjobban, ha extra figyelmet fordítok arra, mit esznek. Ezért sül ennyi kifli, péksütemény, stb..hogy kicsit ezzel is elviselhetőbb legyen nekik minden.
De közben én most nagyon kipurcantam. Lesz a héten egy szabad péntekem, amitől három naposra duzzad a hétvége, sokat remélek tőle.
Na, ha én lennék a helyedben pl. építkezés az tuti, hogy az én férjemet nem kellene nekik megvárni. :D Felérek két férfival is, ha ki kell állni valamiért, pl.amit akarok. :)
VálaszTörlésEzzel nekem sem volt gondom, mindig elmondtam mit akarok, és hogyan.. de ettől még ezek az emberek megbeszélték Balázzsal is. Aki természetesen ugyanazt mondta, amit én. De vannak ilyen emberek, nem is kevesen...
TörlésAmikor felújítottunk, akkor nálunk is mindig Ferivel akart beszélni a szaki. Egyszer mikor a fűtésről volt szó, én kételkedtem az egyik radiátor méretének a megfelelőségében, mert a szoba méretéhez képest kicsinek gondoltam, és ez hatással lett volna a konyhai padlófűtésre is. Amikor szóvá tettem, hogy ezt át kéne gondolni, akkor fellengzősen közölte a csóka, hogy én ne szóljak ebbe bele, ez jó lesz így, mert így szokták csinálni, és különben is majd Ferivel ezt megbeszéli. Mondtam, hogy beszélje meg, persze, de addig ne kezdjen bele semmibe. Aztán Beszélt Ferivel, ő meg jól kiosztotta, hogy hogy miért zaklatja ezzel, mikor én ott vagyok, és én jobban értek hozzá, mint ő, mert nekem ez a szakmám része, ő meg "csak" programozni tud.
VálaszTörlésNa akkor meghúzta magát, és átbeszéltük, és hogy hogy nem, nekem lett igazam. Aztán mondtam neki, hogy lehet, hogy úgy szokták csinálni, de én ki is tudom számolni, hogy az úgy nem lesz jó. Utána már nem nagyon jópofizott.
Ezek az építési szakik különösen furcsák ilyen téren..Lehet, hogy tanítják nekik ezt valahol.. :D
TörlésEz nagyon jó, Bea. :D
TörlésÉn termelésszervezést tanultam az egyetemen, sok szaktársam - mind lány - panaszkodott később a munka világából, hogy a pasik semmibe veszik az ötleteiket, hogy ők csak ne szóljanak bele a gyártásba, a gyártás jobban tudja....ilyesmi. Persze a fiú kollegák gyártásszervezése mindig jó volt....
VálaszTörlés