Minden hét végére eljutok oda, hogy bármennyi lendület is volt bennem, elfogy. Ilyenkor már nagyon nehéz felkelni, nagyon nehéz még bármi lelkesedést is tanúsítani. Ez az a nap, amikor már nem akarok senkivel semmit megbeszélni, nincs kedvem tervezgeti, táblázatokat gyártani. Persze, a muszáj dolgokat meg kell csinálni, vannak rutinszerűen ismétlődő feladatok is minden nap, ezek is elkészülnek, de lélekben már rég otthon vagyok, és sokkal inkább foglalja le a gondolataimat a bevásárlólista,.meg a hétvégi tennivalók.
És minden pénteken eljutok oda is, hogy bár nagyon szeretném kihasználni, hogy korábban jövünk haza, már nincs energiám itthon semmire. Ma délután még aludtam is egy fél órát. Azt remélem, hogy nem borítottam ezzel fel megint az alvásrendemet, mert végül pár hajnali ötkor kezdődő munkaidő után már tök jó megint minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése