Csütörtök

 Az elmúlt két napban kaptam megint egy csomó pozitív visszajelzést magamról a munkámmal kapcsolatban, ami természetesen tök jó dolog, és természetesen motiváló is. A főnököm nem átallott egyenesen etalonnak állítani mások elé, majd egy mai megbeszélés közben közölni velem, hogy "tudod, hogy szeretlek". Azt is tudom, hogy ő tudja, mikor van szükség plusz "löketre", és tisztában van azzal is, hogy annyi munkát kaptam, amibe simán bele is bolondulhatnék, de ha ilyenekkel motivál, akkor kicsit könnyebbé teszi. 

De az ő mondatai is eltörpülnek egy olyan kolléga véleménye mellett, aki mondhatni köztiszteletben álló szakember nálunk. Vele is volt közös munkám, illetve megbeszélésem tegnap is, ma is. Már tegnap nekem is mondta, hogy szeret a két P...érrel együtt dolgozni, mert Balázs is, és is úgy csináljuk, hogy nincs felesleges kérdés, kérés, akarjuk tudni, érteni, mit miért csinálunk, és folyamatosan tanulunk. Ma nagyjából ugyanezt elismételte a főnököknek is, és ez is olyan jó volt, ahogy mondta, hogy a két P..ér a két legjobb a raktárban, és öröm velünk együtt dolgozni. 

Arra egyébként kíváncsi lennék, hogy mi, a két Pi..ér vajon hogy tudnánk ugyanazon a területen együtt dolgozni. Elvileg nem fogom megtudni, mert összeférhetetlenség miatt ez nem lehetséges. Pedig voltak már olyan közös dolgok, amik jól sikerültek. Itt van például rögtön a három gyerekünk, akik közül a legidősebb ma ötösre vizsgázott.