Azoknak, nagyon halkan, zárójelben, csupa apróbetűvel, akik nem dolgoznak már vagy két hete, hogy a hétfő az borzasztó nap lesz. Nem szemétkedésnek szánom ezt, távol álljon tőlem, de én így pár nap után is ezt éreztem ma délután, amikor dolgozni mentem. Borzasztó volt az itthoni tökéletes kis világból kiszakadni, és dolgozni menni. Rögtön a mélyvízbe sikerült is így szombat dêlután beleugrani, mert már az első órában jöttek a problémák sorban, amit ugye rögtön meg is kellett oldani, kitalálni hogyan..á, mindegy is. Most már túl vagyok rajta, és fél kilenckor már itthon is voltam. Ez volt a legjobb rész az egészben. Hazajönni. Olyan béke szállt meg rögtön, ahogy beléptem, és mindenhonnan köszönt valaki, a karácsonyi fények is mindenhonnan rámkacsintottak. Ugyan borzasztó fejfájással jöttem haza, de még ez is elviselhetőbb itt.
Egy tökéletes világban úgy lenne, hogy én dönthetném el, mikor és mennyi időt szeretnék az otthonomon kívül eltölteni. Egy tökéletes világban csak annyi időt kéne munkával tölteni, ami még jólesik.
Így most az van, hogy minden pillanatot ki kell használni, ami csak lehet arra, hogy a saját tökéletes világomat még sokáig meg tudjam tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése