Carpe diem

 Van ebben a carpe diem dologban valami. Azt nem mondom, hogy mindig lehet így élni, mert mindannyiunknak szüksége van tervekre, amik rövidebb, hosszabb távokra szólnak. Ugyanígy szükségünk van álmokra is, amikből aztán lehetnek tervek is, de ezekkel kapcsolatban elég sokszor elég az is, hogy ad egy csomó jó érzést, pozitív energiát. Mégis..egy pár hete tesztelem már magamon, hogy mindig az adott nap az, amivel foglalkozom. Minden nap egy új nap, nem hurcolom a tegnap sérelmeit, csalódását, és nem érdekelnek ma a holnap problémái sem. A munkám olyan, ami igényel rövidebb és hosszabb távra való gondolkodást is, a főnököm olyan, aki azt várja, menjünk a probléma elé gondolkodjunk előre, és készüljünk fel mindenre. Ilyen közegben, ilyen körülmények között nem olyan egyszerű a mának élni, de nem is lehetetlen. Reggelente megtervezem magamban a munkanapot, és elosztom a feladatokat. Azokat, amik igénylik a hosszasabb elmélyülést, esetleg mások közreműködésével lehet csak megvalósítani, igyekszem már korán megcsinálni, és továbbadni. Ismerve a főnökeimet, mindig hagyok legalább egy-másfél órát arra, hogy a legújabb agymenések is kapjanak egy kis figyelmet. 

Amikor már a munkanap vége közeledik, mindig örülök, és egy pillanat alatt átáll bennem a kapcsoló itthoni üzemmódra. Minden nap örömmel jövök haza, szeretem, hogy a gyerekek itthon várnak minket. Minden pillanatért hálás vagyok, amit velünk töltenek, és újabban elég gyakran felejtem rajtuk a szememet némi nosztalgiával. Hová is lettek az én kicsi fiaim? 

Az itthoni "kötelező" dolgokat igyekszem a lehető leggyorsabban megcsinálni, és aztán hagyok magamnak időt céltalan böngészésre, fb hírfolyam görgetésre. Eközben már nincs agyalás, csak úgy vagyok, élvezem a puszta létet is. 

Este pedig a jutalomjáték, a könyvemmel a kádban töltött idő. De már megengedem magamnak azt is, hogy akár korán lefeküdjek. A korán az én esetemben fél 11 körül van. 

És aztán álmomban szépen elfelejtek minden rosszat, és reggel tiszta lappal indul a nap. Most így jó.