Ma is úgy ébredtem, mint aki nem is aludt egy percet sem, pedig szó sem volt erről, még csak fel sem ébredtem egyszer sem éjjel. Már kezd egy kicsit idegesítő lenni ez az állapot, de azért még nem aggódom. Főleg azért nem, mert két hét múlva még elmegyünk egy hétre a Balatonhoz, és ott még lesz lehetőség pihenni.
Nagy dolgok nem történtek ma sem itthon, mint a már megszokott napi rutin cselekvések. Az csak az előbb jutott eszembe, hogy éppenséggel délután a tankönyvekre rakhattam volna ilyen öntapadós bigyót, de már mindegy. Majd holnap, ha eszembe jut. Vagy valamikor.
Jövő héten elkezdődik az a nyomonkövetési szakértő képzés is, amire már tavasszal mentem volna. Akkor elhalasztották a vírus miatt, most szerdán kezdődik. Tavasszal még volt kedvem hozzá, most már nincs. Mondjuk ezt nem is kérdezték sem akkor, sem most. Most azzal biztatom magam, hogy végül hátha érdekes lesz.
Lehet mondani, hogy nem vagyok valami kedélybajnok, pedig egyébként nincs semmi baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése