Ma minden a megszokott mederben zajlott egészen a munkaidő végéig. Utána már nem volt megszokott, mert épp csak kicsit kifújtuk magunkat, átöltöztünk, és indultunk is találkozni Balázs egy volt osztálytársával. Jót beszélgettünk, ettünk a helyi étteremben. Ez utóbbit már régóta ki akartam próbálni, nagyon sokan dicsérték. Valószínűleg emiatt voltak kicsit magas elvárásaim, és épp emiatt okozott némi csalódást, hogy nem nyújtott semmiben sem kiemelkedőt. Finom volt az étel, de nem olyan, amiért majd vissza akarok menni. De természetesen nem bántuk meg, hogy elmentünk. Fél hét tájban már mindketten éreztük a heti alig alvásos-sok munkás napok utáni fáradtságot, mindketten kezdtünk belassulni, és nagyokat pislogni. Eddigre a beszélgetésben is eljutottunk oda, hogy voltak csendes percek, így elköszöntünk, és hazajöttünk.
Ja, és ugye mindenki hallotta már, hogy tegnap este győzött a Fradi..? Történelmi pillanat volt, fantasztikus érzés, elképzelhetetlen siker. Olyan jó volt tegnap este (is) fradistának lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése