Van egy csomó minden, amit elhessegetek, nem foglalkozom vele, nem csinálom. Azért, mert nincs időm rá, nincs elég energiám hozzá, vagy mert egyszerűen csak nincs kedvem.
Vannak ezek között abszolút jelentéktelen dolgok, és vannak olyanok is, amiknek lenne jelentősége, fontossága, csak épp olyan szinten kellene a komfortzónámból kimozdulni hozzá, hogy inkább nem.
Már régóta nem teszek nagy fogadalmakat, azok nekem nem jönnek be. Túlságosan kötelező szaga van, ami engem zavar. Szeretem úgy élni az életemet, hogy minden nap úgy zajlik, ahogy jólesik. Nincsenek kőbe vésett szabályok, ha úgy hozza a sors, akár egész nap is csak ülök itthon, és nem csinálok semmit. (És nem mindig azért, mert fáj a fejem)
A munkám olyan, ami nehezen leírható, és olyannak, aki sosem járt még raktárban, nem is nagyon lehet elmondani mi az, amit csinálok. Jól leképezi, ha azt mondom, mindent is. Általában komoly pontosságot és szervezettséget is igényel, meg kell hozzá egy bizonyos fajta szemlélet, előre gondolkodás. Ez kb a szöges ellentéte annak, ami nekem jó lenne, mégis pont így jó, ahogy van. Azért csempészek bele mindig egy kis lazaságot, egy-egy szmájlit a levelekbe, egy-egy mosolyra, de akár nevetésre is okot adó megjegyzést egy megbeszélésen.
Az mindig sokat segített, hogy alapvetően optimista, életszerető, mosolygós ember vagyok. Nehezen hoznak ki a sodromból, de akinek sikerül, őt sem bánom sosem. Olyankor elcsendesedek, vagy morgok egy sort, és kész.
Igyekszem azt a hibát nem elkövetni, hogy bárkit is, vagy akár magamat is hibáztassam azért, ahogy épp most élem az életem, zajlanak a mindennapok. Őszintén hiszem, hogy minden okkal történik az életünkben, és mindenből tanulunk is valamit.
Hagyom, hogy minden történjen meg, aminek meg kell történnie, és közben megengedem magamnak a változást is, amit ezek a történések hoznak magukkal.
És majd meglátjuk, hogy mindez hova vezet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése