Nem tudom, hogy valamikor is hozzá lehet majd szokni, hogy nem azért van zártkapus meccs, mert büntiben van a csapat valami miatt, hanem mert az UEFA a vírus helyzet miatt így határozott. Valószínűleg nem lehet ehhez hozzászokni sem nekünk, szurkolóknak, sem a focistáknak, egyszerűen csak el kell fogadni.
Így esett, hogy ma este, ahelyett, hogy teltház előtt lett volna az első BL selejtező meccs, mindannyian a tévé előtt szurkoltunk. Amikor megvolt a sorsolás, és megkaptuk a svéd bajnokot, ők úgy nyilatkoztak, ezt így is akarták, álomsorsolás. Ami persze nem esik jól az embernek, hogy lenézik a csapatunkat már az elején. Én nagyjából semmit nem tudtam róluk, és fogalmam sem volt róla, mire számíthatunk. A múlt pénteki MTK meccs elbizonytalanított, aggódtam, hogy mi lesz, ha nem sikerül átlendülni, és úgy állunk ki, hogy ilyen langyos, semmi focit fogunk játszani. Az ország nem fradista felé ugrásra készen várja ilyenkor, hogy bőszen gúnyolódhasson, ha nem sikerül, ráadásul ugye mindenki futball (és vírus) szakértő is.
De egy percre sem gondoltam, hogy nem mi győzünk ma este.
Este hétkor kezdődött a meccs, valahol a lelátón ott voltam teljes kartonfigura valómban, egyébként meg szerte a világon minden Fradi szív együtt dobbant onnantól.
A meccs nem volt olyan nagyon látványos, de mindenképpen eredményesnek nevezhető, hiszen mi nyertünk 2:0-ra.
Az első feladatot sikerrel végrehajtották. Jövő héten nehezebb feladat jön. Bár azt is hasonló sikerrel teljesítenénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése