Az első munkanap

Tulajdonképpen jobb volt, mint vártam. Mondjuk fel voltam készülve a létező legrosszabbra is, biztos, ami biztos. Csak hatszáz levelem volt, de szerencsére legalább kétszáz olyan volt közülük, amit csak olvasottá tettem, és több dolgom nem volt vele. Az volt a keményebb munka a levelekkel kapcsolatban, hogy nem csak elolvastam őket, de meg is kellett találnom azokat, amikkel már foglalkoztak, és kiválogatni, amivel még van dolgom. Ezzel elment pár óra, de végül rendberaktam mindent, legalábbis úgy, ahogy én már eligazodok köztük.

Mindig megdöbbenek azon, hogy mennyien vannak, akik csak ott, a munkahelyen élnek, itt van nekik minden. Onnan vannak az emberi kapcsolataik, a többség sajnos csak panaszkodik, gyűlölködik. Azt hiszem, ezek a dolgok azok, amik miatt nem olyan jó ott lenni. 

Na de majd újra hozzá fogok szokni, és pár nap múlva már sokkal jobban fog menni az is, hogy elengedjem ezeket a fülem mellett. 

Addig is, hogy felvidítsam magam, délután a körmösnél megint sikerült olyan körmöket csináltatnom, amikre ha ránézek, mosolyogni tàmad kedvem.