Még nyújtom a percet...

..még magam vagyok. Sosem növöm ki, hogy mindenről és bármiről eszembe jut egy dalrészlet. De most ehhez a ma estéhez ez a részlet tökéletesen illik, még akkor is, ja maga a dal teljesen másról szól, mint amire én most gondolok. 

Ez a mostani szabadság olyan tökéletes kikapcsolódást jelentett, hogy nagyon nehéz elszakadni az érzéstől. Utoljára iskolás koromban utáltam ennyire szünet után megint menni, mint ahogy most érzem magam. Olyan nehéz lesz visszatérni abba a másik kerékvágásba, a mindennapos taposómalomba, újra ugyanazokat a problémákat megoldani újra és újra. Olyan jó volt ez a két hét, amikor távol tudtam tartani magamtól mindent, és mindenkit, ami és aki negatív érzéseket vált ki belőlem. Olyan jó volt úgy élni a mindennapokat, hogy azt csináltuk, amihez kedvünk volt, akkor csináltuk, amikor kedvünk volt. Abszolút értem azokat az embereket, akik azért élnek így, mert megtehetik. Én is megtenném, szemrebbenés nélkül, ha lenne rá lehetőségem. Régen azt gondoltam, unalmas lehet, ha nincs munkahely, ahová be kell járni dolgozni, ma már biztos vagyok benne, hogy úgy is tudnám hasznosan tölteni az életemet, ha nem lennék rákényszerülve  pénzkeresésre. 

Kiélvezem az utolsó pillanatokat is még ebből a szabad érzésből, és majd igyekszem ezekből az érzésekböl táplálkozni a dolgos hétköznapokban is.