Nahát

Nem tudom mi történt ma délelőtt velem, de olyan kilenc óra magasságában lecsapott rám valami irgalmatlan, ólmos fáradtság. Alig egy óra múlva már fájt az összes porcikàm is mellé, és azt éreztem, kettő perc elég lenne hozzá, hogy elaludjak. 

Ennek következtében nem voltam ma a leghatékonyabb munkaerő, leginkább az kötötte le az energiám maradékát, hogy túléljem a napot. 

Ez az állapot ki is tartott estig, úgy vonzott az ágy, mint a mágnes. Többször is lefeküdtem, de végül aludni nem tudtam. 

Most is fáj még mindenem, úgyhogy el is megyek fürdeni, hátha az csodát tesz a fájós tagjaimmal, és utána alszom reggelig.