Két fél egy egész lenne..

Én nem tudom ki hogy van vele, de én valahogy mindig úgy járok, hogy amikor az életem egyik része nagyon sínen van, akkor a másik meg elkezd félresiklani. Mondjuk vagyok annyira őszinte magammal, hogy általában észreveszem a félresiklás kezdetén. Ami nem egyenlő azzal, hogy rögtön változtatok is, mert először mindig csak fejben kezdem el a tervezgetést, és aztán jó sokszor az van, hogy itt meg is reked a dolog.
Nos, miután ma aláírtam a munkakör-változásomról szóló szerződés-módosítást, és holnaptól teljesen hivatalosan is más lesz a munkaköröm, az efeletti öröm mellett azonnal megjelent mellettem a bennem élő kisördög, és elkezdett oltani, hogy "Jó, rendben, ezt jó hamar elérted, és tulajdonképpen pont úgy zajlott, ahogy szeretted volna, de akkor most nem lenne ideje elkezdeni koncentrálni egy kicsit haza is?"
A kisördögnek kicsit igaza van, mert az utóbbi időben jobbára csak háztartási alkalmazottként jártam haza, és annak is elég gyatra vagyok, mert ha lenne főnököm, már kirúgott volna, amekkora pókhálók vannak. De még ez sem lényeg. Viszont a gyerekeim biztosan nem elégedettek velem teljesen, mint ahogy ennek Patrik tegnap délután hangot is adott egy "ebben a hónapban először álltál ki mellettem" megjegyzéssel. Nem esett jól, és még ha levonom is belőle az éppen tizennégy éves mindenféléjét, akkor is be kell vallanom, kis túlzással, de igaza van. Nem nagyon van időm beszélgetni sem velük, nem sütök nekik sütit, palacsintát, mindig csak megígérem, hogy majd kártyázunk, de sosem jön össze. Erik is megsínyli, de ő még nem szól be, simán csak olyan "Erikesen" kezeli az egészet, vagyis fogja magát, és bevágja a durcát, ha nem úgy szólok, ahogy ő szeretné. Roland meg sír, ha rászólok, mert hülyeséget csinált, vagy szimplán csak idegesít, mert egyfolytában karattyol, mikor én olyan fáradt vagyok egy tízórás műszak végén, hogy csak ülök, és nézek.
Fogalmazhatnék úgy is, hogy ami a munkában ötös lett, az az anyaságban csak egy nagyon halvány közepes. Vagy hármas kétszer alá.
Meg kéne találni valami arany középutat, hogy mindenkinek jó legyen. Nem kell tökéletesség, megalkuszom a középszerűséggel is, vagy legalább azzal, hogy elég jól csinálom.
Ötleteket elfogadok. Honnan lehet időt nyerni? Hogyan lehet úgy kikapcsolni a napi taposómalomból, hogy közben még legyen kedvem meghallgatni, elmondani, megcsinálni, játszani?

És még egy kérés. Itt jobb oldalon legfelülre tettem a számlálót. Ami nemsokára azt fogja mutatni, hogy lesz rajta egy csomó hármas. Megvan már a csupa egyes is, meg a csupa kettes is. Úgy szeretném látni ezt a csupa hármast is. Akinél épp ott lesz majd, kifotózza nekem? A képet elküldhetitek emailben (pinterpontdianakukacmailboxponthu). Köszi előre is.