Nem tudom, honnan jutott eszembe a téma, és tulajdonképpen ez nem is érdekes. Kigondoltam, hát akkor le is fogom írni, mint annyi minden mást.
Azon tűnődtem ma, hogy mennyire belém van ivódva az, hogy gondoskodjak mindenkiről, aki hozzám tartozik. A világ legtermészetesebb dolga nekem, hogy evés után leszedem az asztalt, elmosogatok, eltörölgetek. Hogy a ruhákat én mosom, én teregetem, én teszem a helyére. Én sikálom a foltokat mosószappannal. Én megyek vásárolni, én találom ki mit együnk. De ugyanennyire természetes, hogy én sikálom ki a wc-t, én porszívózok, én pucolok ablakot. És még az is ugyanennyire természetes, hogy odakészítem mindenkinek az iskolába a szendvicseket, az üdítőt, a reggeli kávét, a reggeli gyümölcsöt, és mindent. Talán ezért van az, hogy rettenetesen elkényeztetett gyerekeim vannak, akiknek alig-alig kell valamiben segíteni. Mert én szeretek gondoskodni mindenkiről, és ha valamit helyettem (tulajdonképpen maguknak) csinálnak meg, akkor attól én nem feltétlenül érzem magam jól.
Szeretem azokat a pillanatokat, amikor rájönnek arra, hogy valami, amin ők még csak épp gondolkodnak, már ott is van, meg van csinálva, elő van készítve. Szeretem az ilyenkor kapott mosolyokat. Lehet, hogy ezért csinálom, mert ez nekem egy kiapadhatatlan energiaforrás, ezek a csere-mosolyok.
Mert egyébként én tényleg nem várok mást soha cserébe. Nem kell, hogy külön megköszönjék (bár a legtöbb esetben megteszik ezt maguktól), elég az a pillantás, és mosoly. Ettől nekem már jó is minden.
Talán emiatt volt az a nagyon erős vágy is bennem évekig, hogy még hadd szüljek, mert tudat alatt tudom, hogy ez a fajta gondoskodás már nem sokáig lesz így, ahogy most van. A gyerekek megnőnek, és mindig több önállóságot szeretnének, ami teljesen természetes is. Persze, akkor is igénylik majd az én gondoskodásomat is, csak másképp. Mondjuk majd jönnek, és hétvégenként felpakolnak itthonról némi süti-utánpótlással, és ezzel-azzal.
Mióta vannak a gyerek-pótló bulldogok, már nem aggódom azon, hogy nem lesz kiről gondoskodni. Mert ők aztán itt lesznek nekem mindig. (nem, nem vagyok hajlandó azzal foglalkozni, hogy ők sem élnek örökké) És ők tökéletesen alkalmas alanyai az én gondoskodásomnak. Mert imádják a törődést, és a kényeztetést. Bármeddig elfekszenek, hogy a hasukat vakargassam. Vagy csak simogassam.
Én meg így maradok már... hogy teszek-veszek-intézkedek. És ettől vagyok én az, aki vagyok. Többek között. :)
Hát, a buldogok bizony olyanok, mint a kisgyerekek és imádják a gondoskodást.
VálaszTörlésÉppen nekem valók. :) És most már biztos vagyok benne, hogy egyszer még nekem legalább annyi bulldogom is lesz, mint ahány gyerekem. :)
TörlésLátod, milyen furcsa az emberi természet: sokan meg úgy gondolnak erre az egészre, hogy az egész életük abból áll, hogy másokat kiszolgáljanak. Belegondoltam, én vajon hova tartozom. Szeretek gondoskodni a fiúkról, nekem is természetes, hogy a tiszta ruháktól a vacsora kitalálásán keresztül (amit nem feltétlenül én főzök meg) az orvosi ellátáson keresztül minden szálat biztosítsak, de szerintem én később nem leszek ennyire gondoskodó. Nekünk otthon a nyári szünetek alatt a házimunka és a kerti munka is feladatunk volt, anyunak gyakorlatilag a főzésen és mosáson kívül nem volt teendője. Ebben nőttem föl, és a párom is hasonlóan. Így hát most úgy tippelem, hogy őuraságuknak meglesz a saját kis feladatuk, életkornak megfelelően, a mindennapokban. De aztán ki tudja, mennyire tudok majd következetes lenni...?
VálaszTörlésIgazából nekem is kéne valami arany középutat találnom szerintem, hogy majd a leendő menyeim ne utáljanak nagyon, de még nem sikerült rájönnöm ennek a nyitjára. :) De még van pár évem..
TörlésÉn kicsit irigykedve olvaslak. Mert azért ekkora családban, mint neked is van, ráadásul csupa fiú;-), van mit tenni, főleg munka mellett. Én nagyon szeretem a nagycsaládomat, de nem tudok ennyire gondoskodó lenni. Nálunk van, vagy lenne, munka megosztás. Eleinte zavart, hogy csak egy útvonalon van porszívózva, de mostanában már azt is elviselem, ha más takarítja ki a fürdőszobát..:-)
VálaszTörlésAnikó, vannak dolgok, amiket viszont én olvasok nálad irigykedve. :) Ezért is olyan jó, hogy nem vagyunk mindannyian egyformák. :) (és majd legközelebb, mikor ilyet olvasok, el is árulom mi az)
TörlésVárom...:-)))
TörlésÉn nem vagyok ilyen, pedig jó lenne. Viszont megértem, hogy valaki ilyen, és ez a jó neki, olyankor élek is a lehetőséggel és hagyom magam kiszolgálni(pl. mamám ilyen). Bár volt egy kis idő, amíg megtanultam, hogy ez nekik nem nyűg, mint nekem.
VálaszTörlésNiki, mindenki annak jó, ami. :) És azt jól teszed, ha élsz a lehetőséggel. :)
TörlésNagyanyám volt hasonlatos. Hiába öltöztem fel -még felnőtt koromban is- mindig talált rajtam valami igazítani valót. :)
VálaszTörlésMJ, hát ennek most annyira örülök, hogy a nagymamádhoz hasonlítottál. :) Jó érzés.. nem tudom megfogalmazni miért, de jó. :) Köszönöm.
Törlés