Itthon

Avagy fordult a kocka, mert ma úgy esett, hogy Bogláron ébredtünk, és már itthon fekszünk le aludni. Ez a kevésbé jóleső oldala a kockának, de nem busongunk, nem kesergünk, mert tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap is, és különben is.. örüljünk annak, hogy megadatott. Meg annak is, hogy holnap van hova menni dolgozni.
Délután egy körül indultunk haza, Erik még ott pityergett egy kicsikét, de férfiasan titkolta, és nyeldeste az árulkodó könnyeket. Igazából csak az utolsó vonatnál nem sikerült..
Roland Lelle végéig sírt, mert neki hiányozni fog a ház, meg a Balaton, meg még maradni akart. Aztán megnyugodott, mert közben eszébe jutott, hogy amúgy itthonról meg hiányoznak a kutyák, és most akkor majd őket láthatja.
Patrik tök férfiasan viselte az egészet, illetve inkább kamaszos flegmasággal, amolyan minden mindegy alapon. Amúgy dehogy mindegy, tudom.. De hagyom, hadd higgye, hogy én is elhiszem, amit mutat kifelé. Ha ez így jó neki..
Mi is szomorkodtunk, jó lenne ez a szabad világ akármeddig, de tudjuk, nem lehet így.
Szóval jöttünk haza.. a teli csomagtartóval. ...
Beálltunk, néma csend, egyik kutya sem nyikkant. Nem láttuk még őket, látszólag ők sem észlelték, hogy megjöttünk. De aztán...
..Hát annyira, de annyira örültek. Freddy örömében még egy kicsit pisilt is, ebből is látszik, hogy mennyire felhőtlen volt az öröme, mert minden önuralma és önfegyelme eltűnt egy pillanatra. Arti is minden idegszálával figyelt, azt sem tudta, kihez forduljon, kit szaglásszon, ki simogassa. :) Szóval, minden kétségemet eloszlatták egy pillanat alatt. Se nem felejtettek el minket egy pillanatra sem, se nem haragszanak ránk, amiért elmentünk.
És milyen jó, hogy itt vannak. Sokkal könnyebb volt hazajönni, így, hogy ők ennyire örültek nekünk. :)

A táskák kipakolva, ágyneműk kimosva, megszáradva, összehajtogatva. Minden a helyén. Melós hátizsák a széken vár rám.
Hajnali fél ötkor pedig ébresztő. És kezdődnek a munkás hétköznapok. :)
Rápihentem.. ;) Majd kiderül, elég lesz e. :)