Tulajdonképpen, ha nem írom le, akkor meg fog fájdulni a gyomrom tőle, úgyhogy lesz, ami lesz.. Már amúgy is háborog, úgyhogy nem kell ezt nekem mindenáron magamban tartani. Meg egyébként is jó sokat kattogtam rajta, és igenis kikívánkozik.
Nem írom le a helyet és a helyzetet, ahol ért ez a dolog, és még véletlenül sem fogok utalni senki kilétére sem. Lehetnek ők egyébként is akárkik, mint ahogy én is. És történhet ez bárhol a világban.
Szóval, a helyzet.. Jó pár ember volt ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen. Mindenki tette a dolgát, intézte a maga ügyét, amikor érezhetően lett valami a levegőben. Ugyan mindenki tette tovább a dolgát, és intézte tovább a maga ügyét, mégis, néha egy-egy sanda oldalpillantással figyelt is, hogy vajon mi lesz abból, ami ott van a levegőben. Érezhetően feszült, és szemmel láthatóan gyülekezett valami viharfelhő is, és minden jelenlévő tudta, csak idő kérdése mikor robban a bomba.
És robbant. A jelenlévők nagy része, aki addig a feszültségben is tette a dolgát, és intézte a maga ügyét, igyekezett nem észrevenni, mégis tátva maradt a szája. Az enyém is.
És azóta sem tudom hova tenni. Mert láttam én már sok mindent. Hallottam is sok mindent. És át is éltem sok mindent. De ilyen primitív és indulatos gyűlöletet forrongani még sosem. Szinte látszott, és kézzelfogható volt a gyűlölet, és a negativitás, és csak terjengett, mint valami ronda, sötét lepel. Feketén izzott, és vörösen lángolt. Az alatt a pár perc alatt, amíg tartott, csak úgy táncolt örömében, hogy végre kiszabadult az addigi kelepcéből, és végre azt csinál, amit akar. Simán elhittem volna azt is, ha valaki azt mondja, nézd, az ott maga az ördög.
Nem tudtam akkor sem beleavatkozni, és nem is akartam, mert nem az én dolgom. Akaratlanul tanúja voltam sokadmagammal valaminek, aminek jobb lett volna, ha nem vagyunk tanúi. Százszor végigpörgettem magamban újra és újra a jelenetet, hallom a hangokat, és nekem fáj, pedig nem nekem szólt. Nem tudom elképzelni, milyen lehet annak, akinek címezték. Sosem akarom tudni sem egyébként.
És nem, soha, semmiképp nem szeretnék ilyen lenni. Továbbra is teszem a dolgomat, és intézem a magam ügyét. Abból nem lesz baj.
És a fejem sem fáj már. Meg le is hűtöttem a magam felborult kedélyét egy fél doboz csokis-narancsos fagyival.
Igen, józan ésszel jobb kívül maradni, de a jóérzésű embert meg kifejezetten bántja hogy nem tett semmit, pedig nem tud tenni, mert pont a primitív indulatok miatt se meg nem hallanák, se meg nem értenék a józanság szavát és igen, az ilyesmi úgy terjed mint egy vírus, hisz az "arctalan" tömeg még ha csak pár emberből is áll, könnyen mozdítható (butítható), hisz az egyszemélyi felelősség és felelősségérzet eltűnik .... Sajnálom, hogy pont ott voltál bárhol.
VálaszTörlésHát én is. Még ma is bőven bennem volt. Nem lesz könnyű elfelejteni.
TörlésMúlthét pénteken résztvevője voltam egy ilyennek. A vevő bejött, először rám, majd szóltam kollegának hogy segítsen, (mégiscsak egy nővel sokkal könnyebb elbánni) de utána rá ontotta a gyűlöletet, a hülyeséget.....
VálaszTörlésÉs akkora de akkora badarság volt.
Pénteken mindezt zárás előtt. Este nekem egy fél üveg bor csúszott le...
Hétfőn a vevő bejött bocsánatot kérni....
(köszöntem azt a pár órás kellemes érzést amit akkor okozott...persze nem mondtam ki)
Sajnálom. Remélem többet nem lesz ilyenben részed.
TörlésKereskedelemben dolgozom, emberekkel foglalkozom...szóval nem tartom kizártnak az esélyt, hogy lesz még ilyen :))))
Törlés