Egy

Már csak egyet alszunk itthon. Izgi... Soha nem vártam még ennyire azt a fajta lazaságot, ami most következik, és soha nem voltam még benne annyira biztos, mint most, hogy minden percét élvezni fogom. Még akkor is, ha abban is egészen biztos vagyok, hogy némelykor a gyerekeim halálra fognak szekálni, és idegesíteni, és némelykor majd a tétlenség is nagyon nehezemre fog esni.
De akkor is.. most először érzem azt, hogy nagyon meg is érdemlem a nyaralást, mert van mit kipihennem. Be kell valljam, életemben nem dolgoztam még ennyit, mint az elmúlt hónapokban. Sőt, azt is töredelmesen bevallom, sosem vettem még ennyire komolyan magát a munkát sem, mint most. És mondhatom, ahogy azt már előttem sok évvel az örök klasszikus Hofi is megénekelte: "Fárasztó sportág a pénzvadászat..." De majd most pihenek egyet, mert sok van még hátra az évből, és egészen biztosan újra szükség lesz minden erőmre, hogy tovább űzzem ezt a sportágat. (amúgy sem lehet belőle sohasem kiszállni)
Vannak még olyan kis félelmeim, hogy esetleg homlokegyenest másképp képzelte Balázs is, meg én is az egészet, mert hát igazából azt nem beszéltük meg, hogy mit is akarunk csinálni. De majd belejövünk, mint kiskutya az ugatásba. :)


Holnap pedig már majd onnan jelentkezem. :)